Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Őskor

egy átfúrt kagylóhéjat találtunk. Körben közvetlenül a lakóépület fala mentén 11 db, befelé dőlő, ferdén kivájt cölöplyukat tártunk fel, valamint ezektől eltérő helyen, a középen levő tűzhely közelében pedig egy csaknem függőleges, nagyobb átmérőjű, mélyebbre ásott oszlop nyomára bukkantunk. A lakóépítmény vázát a fal melletti lyukakba állított, 6-17 cm vastag és mintegy 6 m hosszú, kúp alakban a tűzhely melletti ágasfához támasztott oszlopok alkották. Mivel azonban a fal melletti cölöplyukak dőlési szöge az északi oldalon meredekebb (80 fok) volt, mint a déli oldalon (60-65 fok), valamint az ágashoz tartozó cölöplyukat excentrikusan és nem is teljesen függőlegesen alakították ki, a konstrukció aszimmetrikus. Az így létrehozott 5 m magas kúp alakú faszerkezet, a stabilizálást szolgáló átkötésekkel együtt alkotta a belső köpenyt. Ezt a kunyhóvázat később oszlop-, szálfa- és kéregborítással, vagy nádborítással látták el. A favázas kúpos kunyhó lemélyített alapjában és annak környezetében nagyobb mennyiségű, számos típust képviselő pattintott leletegyüttest, valamint állatmaradványt tártunk fel. A lelőhelynek a jelenkori mezőgazdasági munkálatok következtében felszínre került leletanyaga ugyancsak változatos volt. A zömmel mátrai nyersanyagokból előállított mikrolitikus kőiparban a geometrikus elemek (félhold, háromszög, trapéz) mellett jelen van a mikroárvéső, valamint a retusált, csonkított és tompított darabok. A kőleltárban a nyílhegy és az eltérő funkciójú szerszámok, a vakarok, a vésők és a fúrók is megtalálhatók voltak. Bizonyos eszköztípusok már a neolitikum felé mutatnak. Jásztelek I lelőhelyen feltárt lakóépítmény a késő mezolitikumba, az atlantikum kezdetére keltezhető. Résztvevők: Bujdosó Anikó (JATE), Farkas Csilla (JATE), Marton Tibor (JATE) egyetemi hallgatók, Horváth Mária (SzDJM) restaurátor. Kertész Róbert 16. Kalaznó (Tolna m.) (XXXI). Stefán György, Paczulai László és Kovács Rudolf hógyészi múzeumbarátok bejelentették, hogy a Kalaznó falutól É-ra lévő dombot középen kettévágó vízmosásban emberi csontvázakat találtak. A fejjel K-nek fekvő, háton nyújtott csontvázak mellett melléklet nem volt. Az egymástól 1,5 m-re fekvő 6 feltárt síron kívül még további bolygatott sírok maradványait figyeltük meg a vízmosás oldalában, illetve aljában. A szántáson és a vízmosásban rézkori, kora bronzkori és középső bronzkori mészbetétes edénytöredékeket is találtunk. Szabó Géza Káli-Legelő II. Id. 74. sz. 13