Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

148. Ják-apáti ház (Vas m.) (XXXV). Folytattuk a kutatást Jákon a templomdomb nyugati részén lévő barokk apáti házban és mellette az északi, keleti és nyugati oldalon. A ház belsejében feltártuk a 4. sz. helyiségben a már 1993-ban megtalált Árpád-kori kenyérsütő kemencét. Ez a legkorábbi településnyom, a leletek alapján a XI. század végére-a XII. század elejére tehető az agyagfalu külső kemence, amelyet az első téglaház déli fala kettévágott. E téglából épült Árpád-kori lakóház két periódusú. A második periódus friesachi dénár alapján 1200 körűire tehető. Ennek keleti falára ráépült egy újabb épület, felsőcsatári kőből készült alappal. Ezt már 1993-ban megtaláltuk a barokk apáti ház keleti részén, az É-K-i sarokban. 1994ben a barokk épületen kívüli feltártuk e kőből készült épületet. 7,30 x 7,30 m-es négyzetes torony került elő, a sarkain ferde támpillérekkel, és az oldalak közepén is vannak támpillérek, mind a négy oldalon. E torony alapfalának szélessége 1,70 m, így a belső 4x4 m-es nagyságú. Az alapozás halszálka formában, agyagba rakott felsőcsatári kőből készült alul, erre mintegy 0,50 m-es habarcsba rakott felsőcsatári kőalapozás került, és egy kiegyenlítő habarcsréteg után a felmenőfal téglából készült. E téglafal maradványa a torony északnyugati és délnyugati sarkán maradt meg, és ugyanitt fogható volt a torony első szintjének padlóvonala is. A torony a hozzá tartozó rétegsor leletei, stratigráfiai helyzete és támpilléres formája alapján a XIII. század első felére keltezhető. Ez az apátsági templom épülésének kora, ezért feltételezhetjük, hogy a torony a templomot építtető Jáki Nagy Márton lakóháza volt. A nyilván többszintes torony a domb északi szélére épült. Minden bizonnyal árok, sánc vette körül. Az északi és a keleti oldalon megkíséreltük ezt megtalálni, de sajnos mindkét oldalon az altalajig megbolygatták a földet. A torony falait - főleg a keleti részen - szinte az utolsó alapozási szintig kiszedték 1750 körül, az első barokk ház építésekor. Az apáti ház belsejében megkerestük a XVIII-XIX. századi kályhaalapokat. Az épület nyugati részén - ahol nincsen pince - megtaláltuk az első barokk épület 1750 körűire tehető alapfalait, valamint e korai barokk házhoz délen tartozó árkádíves tornác téglaburkolatát. A középső nyugati helyiségben egy múltszázadi nagyméretű téglatűzhely alapjait tártuk fel. A helyiség déli és délnyugati részében nyitott kutatóárokban látszott, hogy folytatódik az Árpád-kori településréteg. A barokk ház nyugati végében megkerestük az 1950-es években elbontott két helyiséges, alápincézett barokk traktus déli és északi falát. Erre a ház tervezéséhez volt szükség. A barokk apáti házból múzeum 101