Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Őskor

árokból került elő kisszámú leletanyag, néhány darab jellegtelen durva kerámiatöredék, valamint lókoponya és juhcsontok. A kevés leletanyag alapján pontos korszakolásra még nincs lehetőség. Az ásatáson részt vett Tóth Katalin régészhallgató. Ormándy János 4. Bátonyterenye (Kisterenye)-Hársas (Nógrád m.) (XXVIII). Rabló ásatásból újabb középső bronzkor végi leletanyag került a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba az ismert lelőhelyről. Kató Sára Bölcske-Magyarhalom Id. 48. sz. Budapest I., Iskola u. 20.-Vám u. 6, Id. 107/2. sz. 5. Budapest XI., Gellérthegy (III). A gellérthegyi késő-kelta oppidum déli oldalán folytattuk a feltárást. (5381/2 és 5392/1-2 hrsz.) Célunk az volt, hogy az 1985-86-ban ezen a helyen feltárt ún. „Nagy fal" további szakaszát bontsuk ki nyugati irányban és megkíséreljük értelmezni az építmény egykori rendeltetését. Az 5 kutatóárokból 2 negatívnak bizonyult. A plató DNy-i részén egy eddig ismeretlen mészkőbányát találtunk, melyben az egykori kőfejtés nyomai, kinagyolt kőtömbök, rajtuk az ékelő véső ütötte háromszög alakú bemélyedések épen megmaradtak. Sajnos a terület a II. világháborúban erős rongálódást szenvedett, s ezáltal a régészeti rétegek megsemmisültek. A kőfejtő keltezését kizárásos alapon legkésőbb a középkorra, de ugyanolyan valószínűséggel a kelta-római korra is tehetjük. A munkában részt vettek: Pattantyús-A. Miklós geofizikus, Horváth Zoltán geológus és Sütő Krisztina régészhallgató. Pető Mária 6. Csengele 6. (Csongrád m.) (XXIX). A tervezett M5 autópálya nyomvonalán leletmentést folytattunk. Az előzetes terepbejárásokon késő bronzkori és újkori lelőhelyet lokalizáltunk. A lelőhely Csengele falutól ÉK-re, 2 kilométerre található. Az ásatásra kisajátított területen 7800 m

2-nyi felületet kutattunk meg, és 111 régészeti objektumot tártunk fel. Ebből 10 árok, 43 cölöplyuk és 58 gödör volt. A feltárt objektumok 80%-a a bronzkor kései szakaszára keltezhető a többi pedig a XIX. század végére. A lelőhelynek a nyomvonalba eső része teljesen feltártnak tekinthető. 4