Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Honfoglalás kor

szélének megfelelően több volt a melléklet nélküli, az általánostól eltérő temetkezés. A sírok nagy hányada tartozott a fiatalabbak (X. sz. végén, XI. sz. elején eltemetettek) közé. A legjelentősebb sírok: egy honfoglalás kori (X. sz-i) női sír, klasszikus aranyozott ezüst ruhadíszekkel, szaltovoi típusú, öntött ezüst fülbevaló-párral (690. sír). A 711. sír a temető DK-i részén került elő. Ebben bőrből készült, avar kori nyugalmi íjtegez maradványait találtuk meg, melyet sikerült in situ kiemelni. A lelet hazánkban egyedülálló. A sír egyéb mellékletei: fekete, korongolt edény, tojáshéj maradványok, szarvasmarha csont. A terület Ny-i szélén egy pénzzel keltezett, II. Rákóczi Ferenc kora beli sütőház maradványát tártuk fel. Ebben az évben 5 késő bronzkori, a korai és az idősebb Urnamezös kultúrába tartozó sír került elő, ebből kettő urnasír, három szórthamvasztásos rítusú volt, ezzel a sírok száma 71 -re emelkedett. A lelőhely ÉK-i részén megtaláltuk a késő bronzkori temető szélét, itt 3 kelta, és néhány késő bronzkori települési objektum is előkerült. A feltárt terület déli részén a középső bronzkori Mészbetétes Kerámia kultúrája további 5 (eddig összesen 40) sírjára bukkantunk, ezek közül 4 urnás, 1 szórthamvasztásos rítusú volt. Költő László-Szentpéteri József-Honti Szilvia-Németh Péter Gergely 60