Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Népvándorlás kor

di emlékanyagból külön említést kell tenni a bepecsételt ékítésű cserepekről (egy bögre), a besimított díszítésűekről (pl. bikónikus csésze-tálka). A zöm szemcsés anyagú, szürkés, korongolt, fésült konyhai keramika. Ez utóbbi leletek nyilvánvalóan a VI. század középső harmadát reprezentálják. Cseh János 72/2. Kengyel-Kengyelpart I. (Baghymajor) (Jász-Nagykun-Szolnok m.) (XXXIV). Az 1993-as esztendőben folytattam az 1991 óta tartó föltárást a IV-VI. századi település területén. Szórványosan továbbra is kerültek elő újkökori és bronzkori leletek. Napfényre jutott egy - vagy két? - késő vaskori, szkíta gödör befelé húzott peremű tállal. AIV. század második feléből, V. század első feléből előkerült három-négy ház (ill. részlet) kisebb és közepes mérettel, durván nyugat-keleti tájolással, kb. ugyanennyi kerek gödör, valamint egy fazekasműhely és egy nagyobb objektum (sütő kemencékkel. Az épületek közül az egyik padlószintjén tüzelésnyomokat találtunk (nagysága 4x2-2,5 m, észak-déli tájolással). Ezeknek a hun kori telepmaradványoknak a keramikája a korábban előkerült leletekkel egyezik (besimított díszű edények, tálak, korsók, hombárok, valamint serlegek és fazekak, durva készítmények, egyebek). A bronzleletek egyik legfontosabbika egy pipere-készlet. Csont tűtartó is előjött és számos vastárgy, így pl. nagyméretű eszközök (sarló stb.). Csak tallózás-szerűen utalunk az orsókra, malomkövekre, halcsontra. Ennek az évnek talán legjelentősebb eredménye egy bronzérem (előzetes meghatározás alapján Valens-pénz, tehát a 360-370-es évtizedekből való). Az V. század második felére és a VI. század elejére két lakóház és árokrészletek voltak tehetők. A kunyhóalapokra a nyugatkeleti tájolás és a 3-3,5 m-es méret a jellemző - fő szerkezeti elemeik a rövidebb oldalaknál helyezkedtek el. Az egyiknek a padlóján kb. tucatnyi szövőszék-nehezéket találtam. A kerámiát a szokványos szemcsés, karcolt fazékrészek alkották döntően, kiegészülve besimított díszedényekkel, valamint egy talpas agyagtárggyal(?). Fontosabb bronzleletünk egy fibula. A vastárgyak között biztosan azonosítható egy karika, ár, továbbá kések. Mindezt fenőkövek, malomkövek, agancsok, agancslemezek egészítik ki. A kiöntőcsövek és a pecsételt díszű cserepek a fönt leírt emlékanyagnál nyilván néhány évtizeddel későbbre tehetők. Föltártam az 1992-ben már részben kiásott Árpád-kori, kemencés veremház föltáratlan maradt fertályát. A 4-4,5 m szélességű lakóépület oldalfalai mentén (belül) árok futott, benne masszívabb oszloplyukakkal. 52