Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)
Őskor
A keleti, a mai falu terepszintjébe futó teraszon, a majdani gátőrház területén 560 m 2-t tártunk fel. Egy gödörben kora vaskori edénydepót találtunk néhány jelentéktelen tárgytöredék kíséretében. A12 db ép kerámia edényt (fazekak, szitulák, tálak) szájukkal lefordítva, és egymásba téve helyezték el. A tárgyegyüttes jelentőségét növeli, hogy betekintést enged a korabeli fazekasok edényjavító tevékenységébe („drótos-tót" technika), amelyet egyébként a fémedények vonatkozásában ismerünk. Kora: Ha C2. Itt kell megjegyeznünk a depó jól használható támpontként szolgálhat majd a feldolgozáskor a késő bronzkori és a kora vaskori házikerámia szétválasztásakor. Az Árpád-kori vár területén, az északi peremen egy nagy római kori beásás alatt, illetve általa bolygatva megtaláltuk a kelta kori sánc itteni folytatását, egy paliszádszerű sánckerítés árkát. A föld-faszerkezetes sáncból újabb 10 m-es hosszúságú szakaszt tártunk fel (ezzel 30 m-re növeltük a folyamatosan megkutatott sáncot). Több gerendaszintet sikerült megfigyelnünk. Alatta a korábbi kelta települési periódushoz tartozó széles és mély árok volt. A gátőrház területén a gépi humuszolás után kemencék elvágott boltozata jelentkezett. Egyet teljes egészében feltártunk. Ez kelta kori, rostélyos szerkezetű. Az égetéskor beomlott kemencében ill. részeiben a teljes, újraátégett kerámiamennyiség (tálak, korsók stb.) benne maradt. Kora: LT C. Feltártunk egy népvándorlás kori germán (?) nyújtott, háton fekvő (Ny-K) korhasztásos temetkezést. Egyetlen melléklete a koponya alatt volt, egy csontból faragott kétoldalas, igen rossz megtartású sűrú fésú. A középkori vár területén a gépi humuszolás után befejeztük a teljes körű feltárást. Kiemeltük természettudományi vizsgálat céljára a vár fából épült lakótornyának egyik négyszögletes - eredetileg 40 x 40 cm-es keresztmetszetű - tartóoszlopának famaradványait. A több tonnányi leletanyag a Savari Múzeum új raktárába (Skanzen) került. Augusztus végére a Vízügy gépei a hat év alatt megkutatott domb egész északi területének földjét elhordták a tározó gátjába, illetve a „régi" Répce-meder betöltéséhez. E munkálatok közben újabb leletek nem kerültek elő. A helyszíni feldolgozást folytatták T Bíró Katalin (kő nyersanyagok és eszközök, MNM) és Vörös István (állatcsontok, MNM). A pécsi egyetem biológia szakos diákjai (Kovács Valéria, Torma Andrea és Gerócs Ferenc) szakdolgozatukhoz növényi maradványokat gyűjtöttek. Gyakorlati idejük egy részében a feltáráson dolgoztak: Kiss Viktória és Somogyi Krisztina (ELTE) régész hallgatók. Azt, hogy az ásatás fém- és 7
