Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

hogy a mai kastély egy XVIII. századi (valószínűleg 1752 után emelt), L alaprajzú épület folyamatos bővítése során jött létre. Erre vonatkozhat az az 1780-as évekbeli adat, amely szerint Karancsberényi Berényi Klára számára Csurgón "házat" emeltek. A korai épület keleti homlokzatának jelentős részét a mai kastély belsejében, ennek kiugró rizalitja mögött, a korai pinceboltozaton levő vastag törmelék- és feltöltésrétegekből lehetett napvilágra hozni. A homlokzat közepén 3 m széles kapu nyílott, kerékvetőit eredeti helyzetükben tártuk fel. A szobák kelet, illetve dél felé nyíltak, udvari folyosóról voltak megközelíthetők. A szobák sarkában kosáríves kályhafülkék maradványaira leltünk. A homlokzatot a válaszfalakhoz igazodva széles faloszlopok és tükrök tagolták. Később, talán 1800 táján a korai épületet északról megtoldották, helyiségbeosztását megváltoztatták, a kaput elfalazták, és a toldalékon nyitottak egy ugyancsak 3 m széles bejáratot. A szobák sarkában most is kosáríves fülkéket alakítottak ki. Ennek a kornak az emléke lehet a déli homlokzaton feltárt kettős lizénák rendszere, a keleti homlokzat előtt talált, habarcsból plasztikusra alakított gyémántmetszéssor maradványa és tagozattöredékek, szintén vakolatból. Az északi toldalék más jellegű, más volt a homlokzati tagolás, míg a déli rész szobái mályvaszínű festést kaptak, az ittenieket csak meszelték. A következő periódusban a déli pandantjaként kiépült az északi szárny. Ehhez a Heinrich Koch-féle átépítéshez köthető a keleti rizalit és a helyiségek új rendszere. Balázsik Tamás 125. Füzér - vár (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). A vár ismét napirendre került helyreállításával kapcsolatban az OMvH szükségesnek tartotta a kutatás elvégzését. Ennek során három helyszínre koncentráltunk. A felvonószerkezet fogadóállomásának kialakításához megfelelő terepet kellett biztosítani, ezért a vár DK-i oldalán húzódó XVI. századi ágyúállás NY-i végén eltávolítottuk az ágyúállás járószintjét fedő omladékréteget. Az e területről előkerült leletanyag jelentős hányadát kályhacsempetöredékek teszik ki. Ugyancsak a felvonóépítéssel kapcsolatban vizsgáltuk meg az annak nyomvonalába eső — így a kivitelezés befejeztéig biztonságosan már nem megközelíthető — várfalon kívüli területet. Itt, az ágyúállást követő lőréses köpenyfal NY-i végén falazott árnyékszékakna maradványait tártuk fel. Az akna a D-i palotaszárny legkeletibb helyiségéhez szolgált. Betöltéséből jelentős mennyiségű leletanyag: jórészt késő 93