Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

A kutatás során római út- és épületrészletek kerültek napvilágra az l-ll. századból. A településnyomok a korai ala tábor és vicusának területére esnek. A feltárást a beruházó költségén végeztük. H. Kérdő Katalin 121/10. Budapest, II. Tölgyfa u. 24. (III). A régészeti kutatást az elbontott. XX. századi lakóház pincéjében kezdtük meg. Egy vastag. XVII-XVIII. századi, kövezett szintre bukkantunk, szélét nem találtuk meg. befutott a falak alá É-on. K-en és D-en, a XX. századi épület pincéjét erre alapozták. Ez a kövezett szint valószínűleg a jelenlegi telekosztás XVIII. századi kialakítása előtti úthoz vagy térhez tartozhatott. Alatta egy má­sik, már középkori, többrétegű, kövezett út került elő. Az út EK-DNY-i irányban húzódott. ÉNY-i szélét megtaláltuk, valamint a másik széle felé eső oldalon egy keréknyomot (a mai utca alatt húzódik). Az útrétegek el­bontásakor sok vastárgy (főként patkók), bronzveretek, üvegek, csontok (köztük sok lócsont és egy teljes lóláb), valamint XIII-XIV. századi ke­rámia került elő. A középkori út legalsó kősóra közvetlenül ráfeküdt egy K-NY-i római út középső, felpúposodó részére. A középkori út valószínűleg a révhez tartott. A pince megkutatásán kívül még egy szelvény és egy árok megnyi­tását tették lehetővé a terepviszonyok. A telek ÉNY-i szélén egy XVIII. századnál későbbi, agyagba rakott kövekből épített falú, mély pince húzó­dott, elpusztítva minden korábbi régészeti réteget. A szelvényben eg XV. század végéről, XVI. század első feléből szár­mazó faszerkezetű épületre bukkantunk, amelynek DNY-i faszenes sávja, alatta pedig 13 cölöplyuk bontakozott ki. Déli sarka épp a szelvényfal alatt volt, a DK-i fal egy rövid szakaszát is megtaláltuk. Előkerült az épü­let középső, tetőszerkezetet tartógerendájának cölöplyuka is. Padló, illetve tűzhely nyomára viszont nem akadtunk, az épület valószínűleg gazdasági melléképület lehetett. A szelvény DNY-i sarkában egy Árpád-kori, XIII. századi, földbe ásott ház É-i oldala és kemencéje került elő. A kemencének nem volt cseréppel letapasztott platnija, viszont vesszőlenyomatos tapasztásdarabokat talál­tunk. Ezek a vesszők a kemence felső részének vázához tartozhattak. Om­ladékából egy sima padlótégla sarka is előkerült. Az árokban az Árpád-kori ház maradványait egy nagy, XV. századi hulladékgödör pusztította el. betöltésében 3 középkori pénz mellett csere­peket, finom kidolgozású üvegtárgyak töredékeit, valamint egy Zsigmond­87

Next

/
Thumbnails
Contents