Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)
Népvándorlás kora
83. Zamárdi - Réti-földek (Somogy m.) (XIV). Folytattuk a temető feltárását NY-i irányban, feltárásra került kb. 5000 m 2-nyi terület. 500 sír (1069. sz. sírtól az 1569. sz. sírig.) A temetőt átvágó, NY-K-i irányú dűlőút és a TSZ-szőlő közti sávban haladtunk NY-i irányban, csaknem elértük a temető NY-i szélét. A sírok sűrűsége változatlan, a rablottság mértéke 100%-os. A temető VI-VII. századi centruma tovább folytatódott NY-i irányba. Gyakori a lovastemetkezés, továbbra is a temetőre jellemző rítusnak megfelelően a halott lábához, külön sírgödörbe temették a felszerszámozott lovat, 4-6-8 cölöplyukkal a sírgödör fenekén. Az 1093., 1117. számú lósírok alig dúltak, így a lószerszám teljes egészében rekonstruálható. Kiemelkedően gazdag sír volt az 1140. számú kettős sír. Férfi és nő egyaránt díszövvel eltemetett volt. A férfiváz mellett találjuk a kardját, tegezét, íját. A női váznál a díszövre felfüggesztett, külön veretes szíjon lógó capszula figyelemre méltó. A női váz koponyája mellett l-l arany fülbevaló. Az 1471. sz. női sírban szintén volt 1 pár arany fülbevaló, felhúzott gömbcsüngős, granulált példányok. Gyakori a kard a sírokban — legtöbb esetben a rablás következtében csak a helyüket tudtuk kibontani. Kivétel az 1493. sz. sír (az 1474. sz. lósír gazdája), ahol az ezüst, P alakú, függesztett fülekkel ellátott kard viszonylag jó megtartású. A temető legjelentősebb sírja az 1392. sz. sír, VII. század első harmadából való temetkezés. A gazdag mellékletekkel ellátott férfi rabláskor összezúzott koponyájából egy bizánci arany solidus került elő. (Heraclius, 615—625 között vert érem.) A temetőben NY-i irányban haladva megjelennek a VII. századra jellemző leletek, a két boka közé lelógó, ezüst nagyszíjvégek (II. germán fogazott állatstílus is). A lábnál továbbra is megtalálhatók a bizánci keresztek a VIII. századi sírokban is. A VIII. századi temetkezések között említésre méltó az öntött bronzkorongok nagy számban való előfordulása (életfa ábrázolású is). A korongok funkcióbeli megoszlása is jól megfigyelhető. A griffes-indások sírjai is megjelennek, de csak elszórtan 4-5 sír, összefüggő csoportjukat még nem értük el. Az év fontos eredménye, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy a temető VIVII. századi, gazdag centruma benyúlik D-i irányban a szőlők alá. A feltárást a zamárdi önkormányzat (1000000 Ft), a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, (300000Ft) és az SMMI (200000 Ft) támogatásával végeztük. 60
