Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Római kor

(a bejárati hídtól délre). Az előzetes feltárás során világossá vált. hogy a sziget e részében a múlt századi Duna-szabályozás során nagyarányú feltöltést (mintegy 1,50-2,00 m) végeztek, s a szigetet nyugati irányban kb. 20 m-rel ki is szélesítették. A feltárások során előkerült a múlt századi partvonal a sziget nyugati oldalán, amely feltehetően nagyjából ugyanazon a vonalon húzódott, mint a római korban. Bármely korú beépítettség elsősorban a sziget középső sávjában várható, többnyire a mai épületek helyén. Igy az ún. régi gépműhelyben megnyitott szelvényben, valamint az épületnek a nyugati oldalán figyeltük meg korábbi épületek falait. Az igen gyakori árvizek miatt a területen minimális leletanyag maradt. Az előkerült — szórvány — őskori leleteket Vadász Éva figyelte meg, a középkori osztály részéről Bertalan Vilmosné vizsgálta az épületmaradványokat. A geomorfológiai vizsgálatok elvégzésére Schweitzer Ferencet kértük fel. Az ásatáson részt vett: Kovács Péter egyetemi hallgató, Szökrön Péter rajzoló, Komjáthy Péter és Székely Judit fényképészek. Németh Margit 50/7. Budapest, III. Szentendrei út 133. Aquincum polgárváros - déli városfal (19343/84. hrsz.) (III). Az aquincumi polgárváros városfal-kutatási programjának keretében a volt MHSZ-lőtér területén három árkot nyitottunk. Ennek során megállapíthattuk, hogy a lőtér lőpályáinak kialakításakor a polgárváros DK-i régiójának egy jelentős részét elpusztították. A lőtér udvarán nyitott árkok azonban több eredményt hoztak. Előkerültek a városfalon belüli első épületek zárófalai, a városfalat belülről kísérő, nagy K-NY-i gyűjtőcsatorna, a kiszedett városfal nyomvonala. illetve az azt kívül szegélyező árok. A leletek alapján a városfalnak a II. század elejétől a IV. század végéig terjedő időszakból legalább három építési periódusát különböztettük meg. A városfal építésénél korábbi időszakra tehető a városfal és az árok közti, fekete agyagos betöltésű vizesárok, amelyet a polgárváros D-i falának NY-i szakaszán és az É-i kapu környékén már korábban megfigyelhettünk. A legkésőbbi pusztulási réteget jelzi a városfalnak a késői fossára rádőlt, összefüggő falszakasza, amelyet már nem planíroztak el, illetve nem állítottak helyre. Zsidi Paula 36