Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

kor (de semmiképpen sem később, mint a pillérmagokkal datált szerkezeti átépítések) már megtörtént. A biztos keltezést a zárófal északi síkja mellett közvetlenül húzódó, K-NY-i irányú. XVIII. századi csatorna nehezíti, amely a falátvágások összes lehetséges nyomát eltüntette. Az I. támpillér(?) valamint a tőle K-re fekvő, 1936-ban feltárt I. számú sírkápolna közti területen a Mátyás-sírkápolnához minden tekintetben hasonló, törtköves alapozást találtunk, amelynek keleti zárósíkját az 1969-es, déli zárósíkját pedig az 1989-es ásatás rögzítette. Megállapítottuk, hogy a Henszlmann által a Szent István és családja temetkezési helyének tekintett részt délről határoló ún. híd nem önálló térhatároló elem, hanem része egy olyan, többperiódusú, K-NY-i irányú falvonulatnak, amely a déli oldalhajó keleti zárósíkjától kb. a III. pillér vonaláig terjed. E falvonulat részei a következők: * Szűz talajra fektetett két alsó kvádersor nagy méretű hasábkövekből áll. kváderkövei a fal hossztengelyével enyhe szöget zárnak be. * Kb. a II. pillér vonalában — részben ezen hasábkövek fölött — egy téglából, illetve római koritegu\ábó\ agyagba rakott fal kb. 3 m hosszú, déli síkja vált ismertté. * A fenti két falszakasz egyértelműen korábbi, mint a bazilika, s a falazatok anyaga, valamint építési technikája miatt nem kizárt a római korra való keltezésük sem. * Az előbbi két fal fölött húzódó törtköves alapozás már a XIII-XIV. századi bazilika járószintjéhez igazodik, és méreténél fogva alkalmas arra, hogy a déli oldalhajót az l-lll. pillérek közén e korban kettéosztó térelválasztás alapozásának tekintsük. A fenti alapozástól délre, illetve északra, sőt magán az alapozáson is különböző kiterjedésű gótikus (vörös mészkő) járószintek váltak ismertté. A feltárás során több román kori terrazzo illetve fehér mészkő járószint is rögzítésre került. A megfigyelhető legalsó terrazzós járószint jóval mélyebben található, mint a bazilika legkorábbi periódusához csatolható járószintérték. Ehhez a bazilika építése előtti járószinthez kapcsolható az a két profilált, terrazzós (?) objektum, amelyet már Henszlmann megfigyelt III. Béla sírhelyétől DNY-ra. A sírok vonatkozásában megállapítottuk, hogy az 1848-as ásatás során nemcsak III. Béla és Antiochiai Anna sírládáit, hanem a C, D, illetve E jelű sírokat is kiemelték. A déli oldalhajót kettéosztó alapozás funkcionális értelmezésével módosíthattuk Henszlmann azon nézetét, miszerint a II. pillér déli feléhez igazodó pódiumtól keletre fekvő térrész Nagy La115