Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

a közel fél méter vastag kő- és téglaomladéka következett. A törmelék eltávolítása után az épület építési szintjén kibontakozott a kolostorudvart déli oldalon lezáró kerítésfal közepén lévő egykori kaputorony alaprajza. Vályi Katalin 143. Őcsény - Oltovány (Tolna m.) (XXXI). A késő középkoricastellum területén 1992-ben befejeztük az V. és VII. szelvény feltárását, és kibontottuk a VIII-XI. szelvényt is. Az V. szelvényben napvilágra került a paticsház teljes területe (3,2 x 4,8 m). belsejében két, különböző korú kemencével. A VII. szelvényben az 1. ház folytatása mutatkozott meg. A VI. és VIII. szelvénnyel a paliszád NY-i szakaszát vizsgáltuk meg. A XI. szelvényben cölöpszerkezetű, 4 x 4,8 m alapterületű épületet tártunk fel. Belsejében megmaradt a járószint és a kemence roncsolt maradványa. A talajfúróval végzett kutatás szerint a sáncárok iszappal erősen feltöltődött. Alja lapos volt, eredeti mélysége a jelenlegi szinthez képest 230 cm, a földvár platójától 460 cm volt. Az 1992. évi ásatással tulajdonképpen teljesen feltártnak tekinthető a földvár, amely a XIV. század második felében-végén létesülhetett, és a XVI. század elején, valószínűleg török támadás következtében pusztult el. Miklós Zsuzsa 144. Pannonhalma - Fömonostor (Győr-Moson-Sopron m.) (XI). A bazilikához csatlakozó keleti szárnyban lévő levéltár helyiségeit a rekonstrukció során felújítják. Ennek okán az alábbi megfigyelésekre nyílt módunk. Az Árpád-kori monostort csupán kisebb — rendszerbe, alaprajzba még nem illeszthető—falmaradványok, terrazzopadlók jelzik. Felmenő falaiban legkorábbiként az 1486-os átépítést találjuk. Az akkori keleti traktus a mainál keskenyebb volt, megfelelt a Szt. István kápolna mélységének. A három, közel négyzet alakú, síkfödémes teret és közöttük feltehetően az emeletre vezetető lépcsőt magába foglaló szárnyból annak déli harmadában kelet felé nyúlt ki a keresztirányban álló káptalanterem. Hosszát már nem lehet a XX. század eleji szintsüllyesztések miatt meghatározni. A kerengőbe vezető ajtaját ma már csak a befalazás foltja mutatja. Mindenhol a középkori járószint alatt lévén, a helyiségek közötti nyílások nem határozhatók meg, hasonlóan ismeretlenek a lebontott keleti fal ablakai. Az első barokk — XVII. század végi— átépítéskor a középkori tömeg érintetlen marad. 103