Wollák Katalin (szerk.): AZ 1991. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/45. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1993)

Közép- és újabb kor

118. Beregdaróc - református templom (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) (XXI). Régészeti kutatást végeztünk Beregdarócon, a középkori eredetű református templom helyreállítási munkáihoz kapcsolódva. Ennek során napvilágra került egy korábbi, még az Árpád-korban épített téglatemplom néhány falszakasza. A feltehetően félköríves szentélyzáródású épület belső szélessége megközelítőleg 5,4 m volt. A ma is fennálló gótikus templom emelésekor alapozását, falazatát részben felhasználták. Feltártuk a déli fal mellett a gótikus templom diadalívének a korábbi épület diadalív-maradványára épített alsó részét, illetve az északi falnál törtköves alapozási tömbjét. A szentélyrészen egy középkori és egy újkori tégla járószint került napvilágra, ez utóbbiban egy profilált kőtömb (talán oltárlap), javításként. A szentély keleti részén feltártunk egy alapozást, amelyre a keleti karzat támaszkodik. Ebben az egykori oltáralapozás gyanítható. A hajó keleti részén többször javított kriptára (benne a legutóbbi javítás során kupacba rakott csontokra), ettől délre egy középkor utáni periódushoz tartozó szószékalapozásra akadtunk. Feltártuk a sekrestye alapfalait és tégla járószintjét. A sekrestye nyugati oldalához ossarium csatlakozott. Több, a gótikus templom építése előtti időből származó sír került elő. Ezek egy része igazodik az Árpád-kori és a gótikus templom tájolásához, néhány ezeknél korábbi azonban jelentősen eltér ettől az iránytól. A szentélyben feltárt sírok néhány kivétellel nyugat-keleti tájolásúak, a hajóban többnyire kelet-nyugatiak. A templom régészeti kutatásával párhuzamosan falkutatást is végeztünk a műemléki épületkutatás részeként. A mai épület felmenő falai a gótikus kiépítésből származnak, a korábbi templomból a járószint felett nem őrződött meg eredeti helyzetében semmi. A templom nyugati falát az 1838-as toronyépítéssel összefüggésben elbontották, s azt kb. 1,3 m-rel kifelé tolva építették fel újra A nyugati kaput szétszedték, s a toronyaljban újra összeállították úgy, hogy a köveit összekeverték a beépítés során. A szentélyfalban megtaláltuk az elbontott gótikus boltozat maradványait (a vállkövek lefaragott darabjait eredeti helyükön; a homlokívek vonalát), továbbá az északi fal nyugati szakaszán az egykori csúcsíves záródású, élszedett profilozású sekrestyeajtót, valamint a déli fal keleti szakaszán az egyszerű, két lépcsővel tagolt profilú, szegmensíves záródású sediliát, ettől keletre egy kisméretű fülkét és az elbontott diadalívpillérek csatlakozási vonalait. A boltozati töredékek nagy számban kerültek elő különböző másodlagos beépítésekből, így a sekrestyeajtó elfalazásából egy címerpajzsos, pártázatos lezáratú konzolt, egy vállkövet és több bordát, a sedilia elfala72