Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Közép- és újabb kor

helybeli magángyűjtő három darab, majd a következő napon 39 db középkori aranypénzt vitt be a Kazinczy Múzeumba. A találó Orosz László, bodrogolaszi lakos volt, aki az első három darabot eladásra vitte hozzá, a továbbiakat pedig rábeszélésre, a találónak járó jutalom reményében szolgáltatta be a múzeumnak. A helyszínen, mely Bodrogolaszi határában, a szabályozott, új Bodrog-meder és a régi holtág között fekszik, és csak a komppal, vagy csónakon közelíthető meg, a faluban kitört „aranyláz" utáni állapotot tapasztaltunk. A kukoricást nagy területen teljesen feldúlták, a mi fémkeresővel végzett kutatásunk eredménytelen maradt. Megtudtuk azonban, hogy többeknél is van a faluban aranypénz, sőt 10-12 ezer forintért adják-veszik. Miután a személyes meggyőzés nem hatott, és a megadott türelmi idő végéig senki sem szolgáltatta be a nála lévő pénzeket, kénytelenek voltunk feljelentést tenni a Borsod Megyei Rendőrkapitányságon. A hitelesítő ásatás során még nyolc aranypénz került elő. A felszínen található cseréptőredékek között volt ugyan néhány középkori, a három 5x5-ös szelvényünkben mutatkozott régészeti jelenségek (egy objektum sarka cölöplyukkal, egy kemence és egy szemetesgödör) a császár korból származnak. A hitelesítő ásatással egy időben folyó rendőrségi nyomozás kiderítette, hogy legalább 200 db pénz került elő, melynek majdnem a felét adták már el a találók. Az elkobzott darabokkal együtt végül 74 db került a múzeum birtokába ebből a felbecsülhetetlen értékű leletből. A legkorábbi veret Habsburg Albert aranyforintja (1438), a legkésőbbi a birtokunkban lévők közül I. Ferdinánd aranyforintja (1556). Akad a leletben Lengyel Zsigmond arany (1551), Salzburg, Ernest dukát (1548) Karinthia, Ferdinánd dukát (1544, 1550, 1556), II. Lajos aranyforint (1517, 1519, 1522) stb. Nem sikerült adatot szerezni arról, hogy volt-e valamilyen cserépedény az aranypénzek közelében. Feltételezésünk szerint, miután nagy területen húzta szét őket az eke, inkább vászonba vagy bőrbe csavarva rejtették el a minden bizonnyal lakatlan, mocsaras területen (a talaj kemény folyami iszap) a jelentős kincset, nem túl mélyre (kb. 30-40 cm mélyen találtuk a nyolc darabot) a későbbi kiásás reményében. Tájékozódási pontul szolgálhatott a XIII. sz-ban épült templom, mely pontosan szemben van a lelőhellyel. Lovász Emese 129. Bozsok - Batthyány várkastély (ún. Alsó kastély) (Vas m.) (XXXV). A négy sarkán erődített reneszánsz várkastélyból jelenleg romosán az ÉNy-i és DNy-i torony, valamint a Ny-i szárny egy szintje áll. A többi épületrész alapfalait a helybeliek, kőbányaként használva a terűletet, már kiszedték. A falkiszedésnek nyomát rögzítve, sikerült a reneszánsz kori állapot alaprajzát tisztázni. Az épület korábbi részéből („Sibrikek atyai kastélyóból") talán azonosítható a ma is fennálló rom egy része. A mai szinttől 60 cm mélységben elértük a kiszedett alapfalak 71