Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Népvándorlás kor

feltárni. A temető feltárása sajnos csak 1987-ben folytatódott minden évben, 1989-ben már 79 sir feltárása történt meg. 1990. október 3-13. között újabb leletmentést kellett végezni magában a csatornában, mivel azt megszüntették (tervszerű feltárást - bár tervezve volt - anyagi fedezet hiányában nem végezhettünk ebben az évben). A csatorna rézsűjében végeztük a leletmentést, annál is inkább, mivel benne kellett hagyni egy sirt, és 1987-ben a csatorna működése miatt (ez most a 80. sirszómot kapta). Géppel megnyesetve a rézsüket ezt a sirt is feltárhattuk, és szerencsére megtaláltuk az 1973-ban leletmentett sírok helyeinek jórészét is; igy sikerűit a két temető részt összekötni (az 1973. évi fixpontokat megsemmisítették az idők folyamán). Ezeken kívül újabb sírok is feltárásra kerültek, melyek a csatorna legalján úgy helyezkedtek el, hogy a korábbi ásatások során a víz magassága vagy a csatorna meghagyott partja miatt nem kerülhettek feltárásra. Végeredményben jelenleg 97 sír került felszínre ebben a temetőben. A temető ismert része hosszúkás alakú ÉNy-DK irányban és eddig 11 sor különíthető el. A sírok tájolása ÉNy—DK, kivétel hat lósír, valamint három újkőkori zsugorított helyzetű sír, melyek DK-ÉNy tájolásúak. Melléklet nélküli 37, övveretes 11 sir volt. A lovak mindegyike díszese kantórveretes, illetve az egyiknél vas nyeregkópa is volt a sírban. Az övveretesek közül egy griffes- indás, a többi indás és hármas elhelyezés rendszerű csűngős veretekkel díszített öves. A 88. sz. sír övveretei közül a nagyszíjvége emelkedik ki, melyen rovásírásos szöveg található. Juhász Irén 91. Szelevény - .Sárga partoldallal" (Szolnok m.) (XXXIV). 1990 szeptember-októberében gepida település helyszíni szemléje alkalmával, amelyeta községtől ÉK-re kb. 3 km-re található Pálóczipuszta (Pálóczi Horváth-puszta) környékén végeztem, kora népvándorlás kori objektum maradványát figyeltük meg és leletmentettük. Az MRT-lelőhely egy, a német szakirodalomban Siedlungskammer terminussal jelölt települési együttes része, s az említett kisebb lakott helytől K-re néhány száz m-re helyezkedik el. Ez a magasparti rész a Sárga-partoldal. A kora Meroving-kori házat felében/kétharmadában egy füldút bevágódása vitte el. A cca. 6x3,5 m nagyságú szelvénnyel a lakóépítményen kívül még két, ugyancsak VI. sz-i gödör részlete került elő. A veremház szélessége 4 m - hossza is hozzávetőleg ugyanennyi - volt, négyzetes, Ny-K-i irányú, K-i oldalán és középen ágashelyekkel, a további oszlopnyomokkal a padló középső részén. A partos felületen a 30-50 cm-es humusz/szántott réteg alatt a sárga agyagos-homokos altalajba az objektum 10-25 cm-re mélyedt. A telep-maradványokból mind díszkerámia pecsételt és besimított ékesítésű kerámia, mind konyhai edények (kevés durva, kézzel formált edénytöredékek mellett) szemcsés, szürke és téglaszínű barázdált díszű fazekak, egyebek (pl. füles korsó) részei kerültek elő. További leletek: vas tárgyak, agyag szövőszék-nehezékek, orsógomb, malomkő része, salak darabok, fenőkő, illetve kőbalta, patics, faszén, kagyló, csiga és állatcsont. A feltárás környékén egy 150-200 m hosszú 51