Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Római kori barbár

Mellékletekben e sírok igen szegényesek voltak. Folytattuk az Árpád-kori falu kutatását. Főképpen széles és hosszú kerítő (?) árkokat bontottunk ki, valamint egy tapasztott padlós, kemencés házat és több gödröt. Az ásatáson részt vett: Herczeg Ágnes restaurátor (KJM) és Iván László egyetemi hallgató (ELTE) Kulcsár Valéria - Somogyvári Ágnes 70. Nagyfüged - Pirító (Heves m.) (IX). Folytattuk az 1989- ben megkezdett leletmentést. A szarmata telepből egy ház és 12 gödör került feltárásra. A telepjelenség mellett bronzkori, kelta és IX. sz-i szórvány cserepeket figyeltünk meg. Az ÉK-DNy irányú árokszakaszból kelta, szarmata és két terra siglllata edény töredéke került elő. Ács Csilla 71. Tápé - 85. kútkörzet (Csongrád m.) (XXIX). Az 1988 áprilisában végzett leletmentésünktől kb. 100 m-re ismét olajvezetéket fektettek, melynek sorén 29 sírt és egy szarmata kori gödröt bolygattak meg. A sírok közül öt sorolható a szarmata korba (valamennyi bolygatott, talán lll-IV. sz-i), a többi avar kori. A kizárólag az olajvezeték nyomvonalára korlátozódó leletmentés során sikerült valószínűsítenünk, hogy az évtizedek óta ismert (ld. Szeged története I. p. 197) temető egymástól üres terűletekkel elválasztott sírcsoportokból áll. Az egyes csoportokon belül a sírsűrűség nagy. A temetkezési szokások és a mellékletek teljesen egyöntetűek, megegyeznek a két évvel ezelőtt leírtakkal. 1990. évi leletmentésünk kiemelkedő lelete a 37. sz. sír állatküzdelmi jelenetes nagyszíjvége; legfontosabb megfigyelése pedig a 30. sz. (női) sír varkocsaiból lelógó, önmagába visszatérő dinnyemaggyöngy-füzér. a leletmentésen részt vettek: Bozsik Katalin régészgyakornok, Szőke Ágnes restaurátor, Varga Andrá6 geodéta (SzMFM), polgár Zoltán, Szalontai Csaba régészhallgatók (JATE), Cseh Júlianna régész (Tata), Oláh Éva restaurátor (Békéscsaba). Kürti Béla 72. Tiszaladány - Nagyhomokos (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). 1987-88-ban végeztünk a homokbánya által veszélyeztetett lelőhelyen ásatást, melynek eredményeként egy II—

III. sz-i település házait és vegyes használatú gödreit tártuk fel. Utolsó szelvényeinkkel elértük az akácerdő szélét. A homokbánya leomlott peremén 1990 nyarán egy beszakadt tetejű, kisméretű kemencét bontottunk ki, sútőlapján egy szürke színű korongolt nagyméretű edény összeállítható darabjait találtuk. Lovász Emese 45