Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Őskor

A francia-magyar program logikus részeként átvágtuk a fellegvár természetes bejárati zónájában, a legnyugatabbra húzódó sáncot. Ennek magja kitöltő föld nélkül egymásra rakott lapos kövekből állott; a külső árkot a sziklába vágták. A sánc belső oldalán rendkívül leletszegény rétegek kerültek elő, a szubsztrétumba bevágott, régészeti anyagot egyáltalán nem tartalmazó cölöplyukakkal. A keltező értékű anyag - néhány késő La Tene- cserép - alapján kellő óvatossággal az a hipotézis vethető fel, hogy ez a sánc is a kelta kor utolsó szakaszában lezajló erődítési munkák keretében létesült. Az ásatás francia társvezetői: J.-P. Guillaumet (Glux-en-Glenne, Mont Beuvray-i Régészeti bázis), O. Buchsenschutz (Párizs, C.N.R.S.). A munkaközösség tagjai: Cserményi Vajk és Petres Éva (Székesfehérvár, István király Múzeum), Marton Erzsébet (ELTE, Bölcsészettudományi Kar), valamint A. Colin és S. Fichtl (Párizs, Université de Paris I). Résztvevők: Almássy Katalin, Czajlik Zoltán, Domboróczky László, Fejes Zsuzsa, Király Zsuzsa, Németh Gabriella, Sosztarics Ottó, Suhajda Attila, Szikora Ágnes, továbbá V. Challet, F. Dedaldechamp, M.-P. Horard, M.-F. Marx, F. Naizet, F.-R. Olmer, S. Porte, A Taccoen és V.-D. Toureau (egyetemi hallgatók). Szabó Miklós 38/1. Vors-Papkert „C" (Somogy m.) (XIV). Az 1985. évi, Ottómányi Katalin vezette szondázó ásatáson azonosítottuk a kOzeli Papkert „B" lelőhelyen feltárt késő bronzkori temetővel egyidős települést. Az ez évben végzett feltárás célja ennek a telepnek nagyobb arányú átkutatása volt. Az 1200 m

2-en közel félszáz objektumból 16 késő bronzkori leletanyaga RBD-HAi-re keltezhető (a kerámia mellett egy kettős korongos fejű tű és egy nyélnyújtványos bronz tőr is előkerült), tehát a temető legfiatalabb korszakának megfelelő leletanyag (HA2) itt nem került elő. Két bolygatott, hamvasztásos r'rtusú sír a középső bronzkorba, három nyújtott csontvázas (É-D, ill. Ny-K-i irányításúak) a kerámia- és vaskés melléklet alapján a IX. sz.-ba keltezhető. Három nagy, lekerekített, négyszög alaprajzú, földbe ásott, középkori építményt is feltártunk. Munkatárs: Tálos János földmérő-rajzoló. Honti Szilvia 38/2. Vőra-Tótok dombja (Somogy m.) (XIX). Az 1984-ben felfedezett, a kisapostagi kultúra leletanyagát tartalmazó nagy árok újabb részleteit tártuk fel ebben az évben. Az 1984-ben kiásott szakaszhoz DNy felől csatlakozva az árok újabb 11 m-es szakaszát tártuk fel. Mélysége Ny felé csökken (2,20 m-ről 1,90 m-ig), szélessége 2,20-2,80 m között váltakozik. Egy keskeny átjárót is felfedeztünk. É felől csatlakoztatva egy szelvényt, megtaláltuk az árok végét. Itt volt a legmélyebb (2,56 m a jelenlegi felszíntől) és a legszélesebb (3,0 m). Az árok meredek falú, alja keskeny, egyenes. 18