Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Őskor

24. Pillsmarót-Bltóc (Komárom m.) IV). 1989-ben folytattuk a felsőpaleolit települési felszin feltárását. A szelvényekben két, egymástól élesen el nem különíthető lelethorizont figyelhető meg: közvetlenül a humusz alatt, a lösz tetején (ezt a szintet bolygathatta meg a talajművelés), 80@100 cm mélységben. Ez utóbbi horizont települési felszínre bontható, tipikusnak mondható, a Pilismarót környéki lelőhelyekhez mindenben hasonlítható felsőpaleolit telep. A már megszokott eszköztípusok (penge, vakaró, véső) és állatcsontok (rén) mellett a telepre a ragadozók viszonylag számos maradványa (rozsomák, farkas) a jellemző. Atelep feltárásának befejezését 1990-ben tervezzük. A munkában részt vett: Kövecses Varga Etelka. T. Dobosi Viola 25. Polgár-Kenderfőid-Kiscsőszhalom (Hajdú-Bihar m.) (VIII). A Polgár térségében 1989-ben megindult komplex őskori kutatás részeként került sor a bron kori szakirodalomban Kenderföldi halom néven a hatvani kultúra telijei között számontartott telep kutatásának megkezdésére. (Ugyanez a halom Kiscsőszhalom néven, mint Árpád-kori lelőhely is szerepel, a terepbejárási leletek alapján.) A lelőhely az Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza vasúti szárnyvonal, illetve a Tiszavasváriba vezető országút mentén fekszik, a község ÉK-i szélén. A teli egy részét az út és vasút építésekor megbontották, de a fúrásminták alapján sikerült a legoptimálisabb helyet kiválasztani az egyelőre 10x5 m-es szelvény számára. A felszín az intenzív mezőgazdasági munkák miatt erősen rongált volt. Ennek eredményeként a mintegy 20 éve még azonosítható Árpád-kori lelőhely mára gyakorlatilag eltűnt, s csak felismerhetetlen darabokra zúzott, másodlagos helyzetű csontváz- és téglatöredékek jelezték a közelben egykor lehetséges objektumot. Az 55-60 cm-es szántott talaj kitermelése után jelentkeztek a bronzkori település nyomai. A 6 hetes kampány során megtaláltuk egy épület kiégetlen omladékkal borított részét, alatta három megújított padlószinttel. A szelvényben „utcával" elválasztva még két ház maradványai jelentkeztek. Az utcabetóítésben nagymennyiségű leletanyagot találtunk a „füzesabonyizáló" későhatvani korszakból. A cserepeken kívül számottevő állatfigurákat, csont lószerszám-szíjelosztót, bronzvésőt, kerék- és kocsimodellt, s a telepeken szokásos zoológiai és botanikai anyagot tártunk fel. A háztípusról és a telep erődítési rendszeréről a további kutatások fognak tiszta képet adni. Résztvevők: Gyarmati János, Kriveczky Béla és Tárnoki Judit régészek, Horváth Rita, Sóregi Zsuzsanna és Szikora Ágnes egyetemi hallgatók, F. Csutak Tünde technikus, Pintér Erzsébet restaurátor. Konzultáns: Raczky Pál. Sz. Máthá Márta-Vicze Magdolna 13