Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/42. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Római kor

A DNy-i saroktorony mellett korábban talált nagyméretű pillérek értelmezését a torony előtti köves térség további feltárása oldotta meg. A kezdetben híd, majd aquaeductus alapjainak feltételezett három téglalapalapú, kváderkövekből készült építmény a teret D felől lezáró kapunak bizonyult. A köves térség, amelnek nyomai a városfalon belül is megfigyelhetők voltak (az erődítés kiépítése a korábbi naygobb teret leszűkítette), a folyóig, illetve annak kiépített öbléig terjedt. Az öböl szélén kikötésre alkalmas gerendák maradtak meg: ezek alapján lehetséges, hogy a köves térség a város szélén a kikötő céljára szoltált. A II. katonai tábor kiterjedésének meghatározására húzott kutatóárkok nem hozták meg a várt eredményt: a tábor É-D-i irányban lényegesen hosszabb, mint ismert Ny-K-i szélességéből következtetni lehetett volna. A fossa DNy-i sarka valószínűleg a Sárvízhez vezető csatorna partfalában ismerhető fel. Az előkerült leletanyag rendkívül kis számú, ami megerősíti a korábbi megállapítást: a castellumot a marcomann háborúk alatt néhány évig használhatták. A kanadai ásatási csoport a decumanus maximus-től D-re folytatta a IV. sz-i épület feltárását. A terrazzo padlóval fedett nagy helyiség falait mind a négy oldalon sikerűit tisztázni. Az épület további helyiségei e teremtől ÉNy-ra nyíltak. Az ásatáson Bánki Zsuzsanna, Barkóczi László, Nádorfi Gabriella régészek, Fekete Orsolya, Lisa Kunért (Berlin), Natalie Duolain és jean jacques Aubert (Neuchatel) egyetemi hallgatók vettek részt. A kanadai ásató csoportot Fedák János (University of Prince Edward Island) vezette. Fitz Jenő 31