Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1987. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/41. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Közép- és újabb kor

193/7. Pécs - Püspökvár - É-i kert (Baranya m.) (XXIV). Az É-i kert K-i végében a feltárt középkori egyetem É-i homlokzata és az É-i várfal közötti falszorosban folytattuk az elpusztult korai románkori püspöki palota további maradványainak a feltárását, valamint kutattuk a régebbi és az újabban előkerült részletek összefüggéseit. Ezen a részen előkerült az elpusztult palota egyik korábban megtalált K-Ny-i irányú falának több kisebb szakasza, valamint megtaláltuk az e falból D-i irányba leágazó osztófalak sarokcsatlakozását. A palotának az említett sarokcsatlakozások alapján feltételezhető D-i helyiségsorát az egyetem építése során bontották el. Megállapítható volt az is, hogy az elpusztult románkori palota — legalább is részben — több, É-ról is csatlakozó helyiségből állott. Az É-i falszorosban végzett ásatás a románkori palota pusztulását követő több középkori periódusból származó falmaradványt is napvilágra hozott. A középkori egyetemtől K-re tovább mélyítve a szintet kutatóárokkal, ugyancsak románkori falmaradványokra bukkantunk. Az itt előkerült É-D-i irányú fal több kisebb szakaszát találtuk meg. Máris úgy tűnik, hogy az itt feltárt fal É-i folytatása csatlakozik a falszorosban feltárt románkori falakhoz. A Püspökvár K-i falának kutatása során elbontottuk a várfalhoz Ny felől támaszkodó támpillért. Atámpillér mögötti várfalszakasz jó állapotban került elő, s abba a támpillérbe csak a falkoronánál volt bekötve. A várfal Ny-i homlokzatáról leverve a vakolatot, megtaláltuk a téglával több helyen javított közép- és törökkori várfalat, amely a jelenlegi magasságig áll, egészen a falhoz csatlakozó D-i támpillér vonaláig. A Püspökvár ÉNy-i sarkában az ún. Virág féle háztól É-ra — megtaláltuk a középkori szintet, valamint a Ny-i belsővárfalhoz csatlakozó lepusztult támpillér vagy egyéb építmény maradványát, amelybe egy több mint 3 m mélységű, nagyjából köralakú szemétgödröt ástak be. Az iszapos földdel betöltött gödörből nagyobb mennyiségű középkori és török kerámia került elő vegyesen. Az ún. Virág féle háztól D-re az épületben már feltárt középkori Szt. János kápolna D-i homlokzatát és a D-i bejáratot kerestük. Az itt húzott kutatóárkokban megtaláltuk a D-i homlokzati fal alapozásának több kisebb szakaszát, a bejáratot azonban nem. A kápolna falát itt is az alapozásig visszabontották a XVIII. sz. végén épült udvarmesteri lak építése alkalmával. A kápolnától D-re — részben annak alapozásához csatlakozó — több, nagymértékben bolygatott sírt találtunk. G. Sándor Mária - Gerő Győző 95