Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1987. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/41. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Római kor

táró munkát. Az egyelőre kis erővel folyt ásatás egy IV. sz-i épületrészt és a járószinteket áttörő avar kori sírokat hozott napvilágra. Az ásatáson Bánki Zsuzsanna, Cserményi Vajk régészek, Fekete Orsolya egyetemi hallgató, Lisa Kunért, Frank Kammel, Sabina Fritz, Franz Herzog, Herald Posch, Bodo Anke, Rolf Musow, Mathias Becker (Berlin, NDK), Bernhardt Kaufmann, Leif Berling, Ortrud Hitbig (Halle), Andreas Reichel (Drezda), Mathias Borherding (Lipcse) és Viola Simon (Münster) vettek részt. A kanadai ásatócsoportot Fedák János vezette. Tagjai Dr. Fitz Laufer, Catherine Woolfitt és Meryn Scott voltak. Fitz Jenő 77. Töttös, TSz sertéstelep (Baranya m.) (XXIV). Mélyszántás során talált római kori téglákról szóló bejelentés után indult leletmentésen ép sírokat feltárni nem lehetett, azok a területen végzett több évtizedes földeihordás következtében elpusztultak. Az I. szelvényben ismeretlen korú kőépület alapfalának kis szakaszát tártuk fel. Leletanyag nem került elő. Katona Győr Zsuzsa 78. Visegrád — Lepence (Pest m.) (XXXIX). A dunai vízlépcső építését megelőző, ill. ezzel párhuzamos régészeti kutatás folyamán ebben az évben 45000 m

2 területet vizsgáltunk át. A korarézkorból (lengyeli kultúra utolsó fázis) megfigyelt település leletei között egy kovácsolt réz (?) ár és egy férfit ábrázoló agyagidol került felszínre. A nagy kiterjedésű későbronzkori (urnamezős kultúra, váli csop.) település 2—4 m mélyen húzódik, kutatására korlátozott lehetőségünk volt. A leletanyagban kerámiatöredékek mellett bronztűk is előkerültek. Az 1982-ben megtalált kora császárkori (kb. 150—240) hamvasztásos temető 80, jórészt bolygatatlan, gazdag leletanyagú sírját tártuk fel. A terület Duna felé eső részén 214 előtt épült 5x5 m-es őrtorony került elő, környékén változó irányú és méretű árokrendszerrel. A burgus leletanyaga egykorú a temetőével (érem, bélyeges téglák, kerámia). Szórványos leletekkel (I. Valentinianus érem stb.) meghatározott településmaradványokat is megfigyeltünk. A XI—XIII. sz-i Árpád-kori település újabb három szabadban levő földbevájt kemencéjét és egy bolygatott, földbeásott, döngölt padlójú, kővel megerősített agyagkemencés házat tártunk fel. A településen jelentős mennyiségű fémsalak, olvadék és 2—4 cm átmérőjű ép ill. töredékes öntőbélyegek kerültek elő, ami egy fémolvasztó műhely meglétére utal. A római temető mellett É-D-i irányban egy sűrű keréknyomokkal szabdalt földút nyomvonalát sikerült követni, korát a XIV—XVII. sz-ra tehetjük. Gróh Dániel -Gróf Péter 41