Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1986. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/40. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)
Népvándorlás kora
átvágtak három szarmata gödörházat és egy valószínűleg neolitikus település néhány objektumát. Madaras László 127. Vasasszonyfa (Vas m.) (XXXV). Kutatásainkat folytatva az avar kori temető területén ez évben 39 sírt tártunk fel. Ezek közül kiemelkedik a 220. sír bronzból öntött keskeny pajzs alakú veretekkel díszített övvel és egy már javított csontmerevítéses íjjal eltemetett harcosa. A 240. sírban a csontváz alatt a varkocsba font gyöngyfüzéreket, a 242. sírban gyöngydíszes tarsolyt, a 249. sírban a IX. századra keltezhető hajkarikákat és fülbevalókat, a 250. sírban vaskulcsot találtunk. A 252. sír VII. század végi préselt övgarnitúrát rejtett. A két előkerült szuperpozíció (219/223. és 232/131. sírok) nem szolgált értékelhető sírmellékletekkel. A sírok nagy százalékát az újkorban megbolygatták. Sikerült nagy szakaszon tisztáznunk a temető É-i, kisebb részen meghatározni D-i határát. Kiss Gábor 128. Zamárdi, Gépállomás mögött (Somogy m.) (XIV). A Bárdos Edith által kutatott nagy avar temető közelében földmunkákkal megbolygatták az ismert vassalak-lelőhelyet. A tervezett későbbi, nagyobb arányú leletmentés előtt — a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága kérésére — az MTA VEAB Iparrégészeti Munkabizottsága szondázó ásatást végzett az egyik szétszántott salakhalom környékén. Egy — a tarjánpusztai avar kori kemencékkel típusban megegyező — 40 cm medenceátmérőjű vasolvasztó kemence került elő, előtte kis munkagödörrel vagy salakcsapoló gödörrel. Kiástunk két ércpörkölő gödröt is. Agyagfúvók, vaskos, durva kiképzésű darabok szép számmal kerültek elő, rajtuk a mellfalazatba való illeszkedés nyomai. Végeik tölcséres kiképzése — egyes darabok esetében — kettős fújtatásra enged következtetni. Hasonló fúvók eddig csak Tarjánpusztáról ismertek Magyarország területén. A kerámiatöredékek is közeli rokonságot mutatnak a Győr megyei Tarjánpuszta kohótelepén lelt darabokkal. Igy az itteni vasolvasztás idejét az avar kor második felére határozhatjuk meg. A kormeghatározás pontosítására Márton Péter (ELTE) archeomágneses mintákat vett a kohóból. Benkő Lázár (MTA Izotóp Intézet) TL kormeghatá70