Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1986. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/40. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Közép- és újabb kor

években nem ástak, így itt maradtak fenn régészeti rétegek, amelyekből a középkori padlószinteket meg lehet állapíteni. A főhajót és a mellékhajók közepéig terjedő részt szelvényekkel feltártuk. Megállapítható volt, hogy a Ny-i részen Lux Géza által bolygatatlannak jelölt, vörös márvánnyal fedett falazott sír bolygatott. Öt koponyát és a hozzájuk tartozó csontvázat találtunk itt, bolygatott állapotban. Egy egyed maradt — töredékesen — in situ állapotban. A falazott sír töltésföldjéből XII. századi cseréptöredékek kerültek elő. Az is világossá vált, hogy a legkorábbi épülethez tartozott, ami a templomdombon épült. Ennek ma még csak falrészleteit találtuk, az alaprajz tisztázása a jövő kutatás feladata. Ny-i fala mögött egy falazott sírban négy egymásra temetett egyed feküdt, ezek közül háromnak a fejére ráépült annak a következő templomnak a Ny-i fala, amelyet a Lux féle ásatás „falusi templomnak" nevezett, és amelynek félköríves szentélyét újra megtaláltuk. Összesen 31 bolygatatlan sírt tártunk fel, ebből hat sír a kerengőben és a kolostorudvaron feküdt, a többi a premontrei templom területén. A főszentély diadalíve előtt, a középtengelyben egy falazott sírban 30—35 év körüli nő feküdt, akit az 1258-as oklevélben említett Pena asszonnyal azonosítottunk, akinek hozománya hozzájárult a monostor felépítéséhez. A többi sír antropológiai vizsgálata folyamatban van. Kémiai serológiai módszerekkel Dr. Lengyel Imre végzi. A kolostor területét É—D-i és K—Ny-i irányú árkokkal metszettük át. Megállapítható volt, hogy a premontrei monostor falaira építették rá a gótikus pálos kolostort. Valter Ilona— Tamási Judit 125