Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

közkút alatt a Hévíz-tóba folyhatott. Az említett helyen felismerhető egy legkésőbb török kori, kő- és tégla-boltozású kőhíd maradványa, melynek tágabb ívét később (mindenképpen 1842 előtt) statikai okokból erősítették meg, ill. szűkítették be. Ezen alagút járatnak a Szt. Tamás-hegy felőli vége egy rá merőlegesen (a Bajcsy Zs. u. 37. sz. ház udvara alatt) húzódó ÉNy— DK-i irányú középkori kváderfalnál végződik. E fal esetleg a középkori fürdő, vagy a mellette állt Szt. Erzsébet templom, ill. ispotály tartozéka lehet. Horváth István 160/3. Esztergom - IV. Béla király utca 3. (Komárom m.) (X). A plé bánia udvarán volt és korábban középkorinak hitt pince boltozatát megbon tották. Kiderült, a pinceboltozat XVIII. sz-i téglákból épült. Mivel a pincefalakon és a boltozaton is repedés futott végig, esetlegesen korábbi, mélyebben fekvő falat (a Szt. Péter templom szentélyének falát) gyanítottuk, ezért a pince hosszában kutatóárkot húztunk. Falat nem találtunk, azonban jó metszetet kaptunk a területet középkori rétegződéséről: az udvar szintjétől számított 260—300 cm mélységből XIV. sz-i, ez alatt Árpád-kori cserepek és bronz nyílcsúcs kerültek eiő. 360 cm mélyen 5 cm vastag, felszínén megégett, hamus agyag-járószintet találtunk. 290 cm-nél újabb agyagos járószint, alatta újabb barna kultúrréteg következett, amely 440 cm-nél sárga altalajnál végződött. Utóbbiból kora Árpád-kori cserepek mellett egy vassalak-darab is előkerült. A kutatóárok tanúsága szerint a ház kertjében 1980ban megtalált középkori templom szentélye nem nyúlott ki idáig. Horváth István 160/4. Esztergom—Hévízi malom (Komárom m.) (X). Esztergom városközpontjában házalapozási munkálatok során pincékre bukkantak. Ezen a területen a kovábbi évek tapasztalata alapján az Árpád-korban épült, a XX. sz-ig használt és többször átépített malom maradványai várhatók. A most előkerült téglaboltozatú pincékben ill. mellettük korukat meghatározó bolygatatlan rétegeket nem találtunk. Az egyik az É-D irányú pince K-i falán lévő téglaköpenyből RCS bélyegű téglákat bontottunk ki, melyek tanúsága szerint a falvastagítás a XVIII. sz. végén történhetett. A pince falának kőmagja valószínűleg törökkori volt. D-i végét kőfalazás zárta, É-i végén legujabbkori téglafalazás illetve beton volt, A másik, hozzá csatlakozó pinceág a Ny-i végén beszakadt. A további földmunkák során az É—D irányú pince 87