Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

157. Dömös — Foki föld (Komárom m.) (X). A Foki földnél a kiapadt Duna-mederben Sztancsik András dömösi lakos XVI. sz-i szablyát talált, melyet megszereztünk az esztergomi Balassa Múzeumnak. Horváth István 158. Eger—Dózsa György tér 1. — Validé szultána fürdő (Heves m.) (IX). Az 1985. évben ismét folytattuk a fürdő további részleteinek feltárását, illetve annak teljes alaprajzi tisztázását, valamint külső szintjeinek részbeni meghatározását. A munka során az előcsarnokban — annak DK-i részében — feltártuk a helyiség középpontjában állott kutat tápláló vízvezetéknek az ,,in situ" maradványait. Az előcsarnokot és a tepidáriumot elválasztó közfal É-i oldalán húzott két kutatóárokkal a fal alapozási síkját is feltártuk, melynek során kiderült, hogy az — valószínűleg a korábbi terepviszonyok miatt— nem azonos mélységben húzódik, ugyanis az a DNy-i belső sarokcsatlakozásnál mélyebb. A fürdő bejáratát, amely az előcsarnok K-i falának D-i végében volt, csak részben tudtuk tisztázni, mivel a járati nyílást feltehetően a XVII. sz. végén, vagy a XVIII. sz. folyamán megnagyobbították, elbontva így annak eredeti falsíkjait. A tepidárium K-i folytatásában feltártunk egy csaknem négyzet alaprajzú kis helyiséget, melynek padló alatti fűtése volt, bejárata pedig a tepidáriumból nyílott. Ez volt a depilatorium, melynek csekély felmenő fal marad ványai voltak, padozatát pedig a fűtőtérben álló egyetlen falazott kőpillér támasztotta alá. A tepidárium K-i végében — a depilatorium és a helyiség D-i fala között húzódó keskeny folyosó részben a tepidariumhoz, részben pedig a caldarium ÉK-i sarokkamrájához csatlakozó téglalap alaprajzú kis helyiség maradványát tártuk föl, amely valószínűleg a fürdő latrinája volt. A fürdő K-i homlokzata előtti terepszakaszon több helyen sikerült az épülethez tartozó török kori külső szintet meghatározni. Ezek szerint itt a terep D-i irányban jelentős mértékben lejtős volt, amelynek következtében az előcsarnok belső szintje lényegesen mélyebben volt, mint az utca külső járószintje, míg a caldarium padozata és az utcaszint nagyjából megegyező volt. A fürdő helyiségeinek feltárása során sok XVIII.— XIX. sz-i mázas és díszített kerámiatöredék, valamint török vízvezetékcsövek töredékei kerültek elő vegyesen, továbbá üvegtöredékek a fürdő kupoláinak felül világító nyílásait lezáró üvegszemekből, valamint a török járószint alatt lévő szemétgödörből kis méretű török talpastálak mázas töredékei. Munkatárs: Fodor László régész (DIM). Gerő Győző 85