Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

202. Vác-Vár (Pest m.) (XXXVII). Három területen végeztünk kutatást. A DNy-i sarokerődítmények kikövetkeztetett helyén, É-D-i irányú kutatóárkunkban egy téglalap alaprajzú torony részletét sikerült megfigyelni. Alapterülete: 6,5x4,5 m. Az É-i és a D-i fal alapozása különböző, az előbbi kváderkövekből, az utóbbi sóderes homokból állt. A felmenő fal téglából volt. A toronytól D-re a rétegek árokbetöltést mutattak, laza, köves, téglás, maltermorzsás törmelékek. A tornyot építőanyagként kitermelő újkori gödör betöltéséből sok zöldmázas, kétfejű sasos kályhacsempe töredékét gyüjtöttük öszsze. A legfelső, XIX—XX. sz-i törmelékrétegben Ferdinánd ezüstpénze volt, a kutatóárok D-i végében, valószínűleg XVIII. sz-i rétegben 10 db ezüst garas (I. Lajos, 1345-1357) és 2 db bécsi fillér került elő egy halomban. A talált tornyot török korinak tartjuk, az 1680. évi térképen ábrázolt DNy-i négyszögletes toronnyal azonosítjuk. Tőle D-re a belső várárkot — a ferences História Domus adata szerint — 1755-ben töltötték be. A Nyi-i várfal mentén folytattuk az 1982-83. évi kutatásokat. Az 1983-ban előkerült XIV—XV. sz-i bástya ill. torony falazását, alapozását megvizsgáltuk. Egy kora Árpád-kori település volt itt legkorábban a várdomb Ny-i szélén. Ebbe épült bele a torony. A korai települési rétegeket később az erózió — a rétegek lecsúszásának, tanúsága szerint — lemosta a domb aljára. Utóbb a domb szélét feltöltötték, megépítették a ma is álló várfalat kisebb méretű kváderekből. A torony és a külső várfal — egymástól 37 m távolságra — minden bizonnyal egyszerre képezték a vár Ny-i erődítményrendszerét. A torony a törökkorban már nem funkcionált, a területet feltöltve eltemettek ide néhány, valószínűleg háborús halottat. Később — valószínűleg a XVII. sz. vége felé — a torony és a temetőrész fölé, de a külső — végig funkcionáló — várfalhoz csatlakoztatva, egy többhelyiséges épületet emeltek igen silány kezdetleges falazással. Ezt az épületet is ábrázolja az 1680. évi térkép. Végül a középkori székesegyház D-i falához csatlakozó kápolnák tájékán, korábban víz- és gázvezetékkel többször megbolygatott falszakaszt tártunk föl ismételten, és belőle másodlagosan beépített festett ajtó- és ablakkeret-darabokat szedtünk ki. Tettamanti Sarolta 203. Vasszécsény, Ó-Ebergényi kastély (Vas m.) (XXXV). Horváth Mátyástól, a kastély bérlőjétől a Savaria Múzeum egy felmérést kapott az udvaron előkerült falakról. Hitelesítő ásatást végeztünk. A XVII. sz-i udvarház erődítésének nyomait dokumentáltuk, amelynek nyomvonalát követve építettek kerítést a múlt században. A felszínen ma már egyik sem látszik. 115