Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

középkori külső várfal, a vizesárok és az utcai árokban a római fal. Konzulensek: Medgyes Magdolna régész és Szilágyi István építész. Munkatársak: Derdák Ferenc geodéta és Kiss E. Csaba restaurátor. Hajmási Erika 198. Tapolca—Templomdomb (Veszprém m.) (XXXVIII). Az 1984. évi ásatási szelvény 1985. évi Ny-i irányú kibővítésében feltártunk egy 9,5 m szélességű, 6 m hosszúságú és 3 m mélységű „farkasvermet", amely talán a XVI. sz-i erődítmény kapuvédművéhez tartozott, s annak egyik legfontosabb elemét képezhette. A pébániatemplomtól DNy-ra új szelvényt nyitottunk, amelynek legalsó rétegében római épület — esetleg épületek — összefüggéseiben még kellően nem tisztázott fal részleteire bukkantunk. A falakat III.—IV. sz-i töredékes tegula- és kerámiaanyaggal tudjuk datálni. Ugyanitt került elő a XV. sz-i templomerőd szerves részeként egy saroktorony alapozása a hozzátartozó, teljességében még fel nem tárt É-D-i irányú cortinával együtt, valamint egy esetlegesen késő gótikus előzményekkel is rendelkező barokk épületrész fundamentuma. Munkatársak: Uzsoki András, Kozák Károly és Erdélyi Balázs. Törőcsik Zoltán 199. Tar—castellum (Nógrád m.) (XXIV). A XIV. sz. közepén tűnnek fel oklevekeinkben a Kazaiak, a Pásztóiak, a Dorogiak és a Tariak. Taron ebben az időben épült fel egy szerény méretű udvarház, melynek nyílászáróit élszedett kövekből képezték ki. Az épületben legalább egy kályha állott, melynek töredékei egy XIV. sz. végi betöltésből kerültek elő. Az udvarház alaprajzi elrendezését nem ismerjük, hiszen a fennmaradt rövid alapozási falrészlet ezt nem teszi lehetővé. A XIV. sz. végén, a XV. sz. elején a valószínűleg szűknek bizonyuló udvarházat elbontották és helyére egy igényesebb, nagyobb erődített udvarházat (castellumot) építettek. A 31 m hosszú, 7 m széles épület teljes egészében törtkőből épült fel. A téglalap alaprajzú épület első szakaszát nem pincézték alá. Ezen a szakaszon, a földszinten és az emeleten két-két helyiséget alakítottak ki. A földszinti helyiségbe a bejárást egy-egy kőkeretes ajtó biztosította. Az emeleti helyiségeket pedig a homlokzat elé épített faszerkeszetű lépcsővel lehetett megközelíteni. A földszinti szobákat kis méretű, fatokos ablakok világították meg, míg az emeleti ablakokban keresztosztós, profilos kőkereteket helyeztek el. Az É-i földszinti és emeleti 113