Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1983. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/37. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1984)

Közép- és újabbkor

Az itt egymás fölött fekvő két vázmaradvány (75, 76. sír) között S végű hajkarika feküdt. A korábbi (76.) kissé a toronyalapozás alá nyúlt. Annak a beásásnak a szélein, amellyel e részt bolygatták (bizonyára a gótikus templomkapu nyomait is eltüntetve), K-re tartó falrész nem mutatkozott, így a korábbi hajó szélessége bizonytalan maradt. A gödör körül az omladék aljából ismert típusú kőfaragványok kerültek elő, köztük későromán kapubéllet-darabok és alakos töredékek, továbbá kb. 45 cm vastag hengeres támaszokra valló, durvább kivitelű elemek. A toronyépítéssel egyidőben feltehetően a hajót is megnyújtották, így a korábbi templomhomlokzat a harántfal vonalában lehetett. A harántfal mögötti négyzetes helyiség'a korábbi hajó első toldaléka volt. A hajó falába falazva részben fennmaradt ajtó ide vezetett. A helyiség K-i falán a vakolat megszakadása középen álló oltármenza szélét jelzi. Ennek fennmaradt alapozását utóbb D felé szélesítették. A menza bontása után közvetlenül előtte újat emeltek, amelyből felmenő rész is maradt. Az ehhez tartozó lépcsőfok, benne élszedett kőfaragvánnyal, kissé Ny-abbra szintén előkerült. Ez az elrendezés már bizonyosan a torony homlokzatáig kibővített, gótikus Ny-i bejáratú kápolnához tartozott. Tóth Sándor 250/1 Visegrád, Fő u. 34/b (Pest m.) (XXXIX). Előkerült a királyi palo ta É-i szárnyának egyik főfala. Héjj Miklós 250/2 Visegrád - Királyi palota (Pest m.) (XXXIX). A romterület szanálásával kapcsolatban épületbontásból mintegy 50 db másodlagosan befalazott faragottkő került elő (XIV-XV. sz.). Héjj Miklós 133