Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1983. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/37. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1984)

Közép- és újabbkor

216. Lakitelek — Agrokémiai telep (Bács-Kiskun m.) (XV). Lakitelekről a Tisza-híd felé vezető 44-es műút 31. km-énél a tervezett Agrokémiai telep építését megelőző földmunkák közben településnyomokat és edénytöredékeket találtak. A leletmentés során öt edénytöredékekkel kitapasztott aljú kemence és egy kút került elő. A kemencetapasztásokban talált kerámia-anyag a XV. sz-ra keltezhető. A késő középkori településrészlet valószínűleg az egykori Felső-Alpár része lehetett. V. Székely György 217. Lászlófalva - Templom dülő (Bács-Kiskun m.) (XV). "Szentkirály" késő középkori, kun lakosságú falu ásatását 1983-ban az előző évi munkaterülethez csatlakozva folytattuk. A középkori templom alapfalaira épült ref. templomtól DK-re eső beltelken feltártuk a 10, 12, 13 és 14. sz. épületet. A 10 és 12 lakóház; a 10. ép. kéthelyiséges, irányítása, a 12-é DNy—ÉK (ÉK felé még nincs teljesen feltárva). A 13. épület oszlopvázas kerek kunyhó. Az épületek környékén feltártuk az 59—88. sz. gödröt és a 26-33. sz. árkot. A 30. árok császárkori. A kutatás alatt levő beltelek kiterjedését DNy felé kutatóárkokkal tisztáztuk. Az épületekkel beépített területen kívül vermeket és kisebb gödröket találtunk, melyek egyre ritkultak és kb. 30 m-re az épületektől megszűntek. A gazdasági udvar egyrésze is el volt kerítve az állatok számára. A templom körül elterülő középkori temető 181-257. sz. sírját feltártuk. A sírok zöme Árpád-kori, leletek: S végű hajkarikák, gyűrűk, gyöngyök. A késő középkori temetőnek egyelőre még a D-i, DK-i szélén vagyunk, ahol a temető érintkezik a szomszédos telek épületeivel. Munkatársak: Ferencz Márta antropológus és Takács István régész. Pálóczi Horváth András 218. Madocsa - Templom tér 6. (Tolna m.) (XXXI). A ház udvarán a korábbi évek leletéhez hasonló pártás sírok kerültek elő, sajnos az ezüstszállal, piros és fehér textilfonallal, ezüstfiitterekkel készített párták igen rossz állapotban kerültek elő; a két legépebben megmaradt darabot koponyával együtt kimeletük és a múzeumba szállítottuk, további sorsuk azonban egyelőre bizonytalannak látszik. A most feltárt hat sír a mellékletek alapján a XV-XVI. sz-ra keltezhető, akárcsak a korábban feltártak. Gaál Attila 117