Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

Munkatársak: Kárpáti János régésztechnikus, valamint Ferenc Imre és ifj. Kovács András. Kozák Károly 173/1. Esztergom — Alsósziget (Komárom m.) (X). Folytattuk az 1979-ben megkezdett ásatást a bencés apácakolostor területén. A templom D-i oldalán sűrűn települt, kősírokból álló temetőrészt tártunk fel, nagyrészt melléklet nélküli, sokszor bolygatott sírokkal. A templomfal közvetlen közelében két sírban is találtunk II. András érmet, egyikben a lábszáron, másikban a váz kézcsontjai között. A templomtól 12 km-re egy K-Ny-i irányítású épület alapfalait tártuk fel. A 4,5 x 4,5 m-es belvilágú épület K-i és Ny-i oldalához egy-egy félköríves apszis csatlakozott. Mivel a múlt századi bolygatással a mai felszíntől 190 cm mélységig visszabontották a falakat, az egykori szintek teljesen megsemmisültek. A foltokban megmaradt bolygatatlan részen középkori terrazzós járószintet figyeltünk meg. Alatta melléklet nélküli sírokat bontottunk ki, fölötte pedig vastag, átégett réteget, az égés nyomai a kőfalon is megmutatkoztak. Az égett rétegben a XVI. sz. második feléből, a XVII. sz. elejéről származó edénycserepeket, vaskulcsokat, baltát, ásópapucsot, és egy, rececsipke kötésére használt réztűt találtunk. Beásásból került elő egy limogesi körmeneti kereszt szárvégződését díszítő zománcos szentfigura, és egy kisméretű harang vagy csengő oldaltöredéke. Az ásatás adatai szerint a kolostor D és Ny felől csatlakozott a templom épületéhez, alaprajzáttovábbi feltárásokkal kell tisztázni. Az ásatáson részt vett Trunk Károly. Lovag Zsuzsa 173/2. Esztergom — Hévízi terület (Komárom m.) (X). A városközpontban (Hévízi terület) tervezett építkezések miatt került sor 1982-ben az esztergomi hévízmalom feltárására. Az elpusztult malom Árpád-kori eredetű, melyet a török korban lőpormalommá, majd az újkorban gabonaőrlő malommá alakítottak át. Mivel a keresett vízimalom a történeti források adatai szerint az Árpád-kortól a legújabb korig azonos helyen állt, az ásatás célja az volt, hogy egyelőre az újkori malomépület helyét és fekvését tisztázzuk. Az ásatás során sikerült a XVIII—XIX. sz.-i malomépület DNy-i sarkát és Ny-i falának nyomvonalát tisztázni. Molnár Erzsébet 98