Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

kiszedték. A szentélyen kívül sikerült az alsó, 5—6. réteg sírjait kevésbé bolygatottan rögzíteni. A templom körüli temetőben 52 sírt tártunk fel, amelyekben a kisgyermeksíroknál koporsómaradványokat, másutt koporsószegeket, vasalásokat, valamint kisebb mellékleteket: párizsi kapcsokat, ruhadíszeket, bronz gombot, késeket is találtunk. Somogyban először sikerült — egymás közelében — megtalálnunk a nemzetségi monostort, a plébániatemplomot (amelyet a XIV. sz. végén, a XV. sz. első felében átépítettek, illetőleg gótikus támpillérekkel erősítettek meg), valamint az Árpádés középkori szolgáltató települést és a falut. Munkatársak: M. Hrotkó Zsuzsanna segéd múzeo lóg us és Szalai György antropológus (Svédország). Magyar Kálmán 168. Boldva — bencés apátság (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). A boldvai bencés apátsági templom É-i oldalához csatlakozott a XII. sz.-i monostorépület. A mai református templom É-i oldala mellett folytattuk a monostor falainak feltárását. A falakat jól keltezi a III. Béla érem, amely a DNy-i helyiségben került elő (1176 körüli). A Ny-i szárny pincézve volt. Erre mutat a nagy mélységig meglévő téglatörmelék. Több középkori sírt tártunk fel, részben a falakra rátemetve. Tisztázódott a teljes alaprajz. Igy a teljes XII. sz.-i együttes kirajzolódik majd a templom körül. Valter Ilona 169/1. Budapest, I. Budavári Palota, Északi előudvar (III). Az Árpádkori várfalhoz épült nagyméretű 80/2-es pince aljának teljes kitisztítása során sikerült megfigyelnünk, hogy a pincét, amely félmagasságig a sziklába mélyed, ékek segítségével vágták ki. Ezek nyoma helyenként jól kivehetően megmaradt a sziklában. A helyiség K-i felének közepe táján egy kb. 30 x 30 x 10 cm-es, szikla altalajba vágott mélyedést találtunk — feltehetőleg a pince tetőzetét tartó oszlop számára készült. A pincétől D-re, az Árpád-kori várfal mellett folytattuk a 81/14-es, 15-ös szelvények bontását. Itt az Árpád-kori várfal alapozása alatt mintegy 80 cm-re bronzkori Vatya-kultúrához tartozó településmaradványokat sikerült megfogni. A későbbi középkori és barokk falakkal szabadalt terülten sárga agyagpadló nagyobb egybefüggő részeit bontottuk ki, rajta helyenként kisebb cölöplyuk-szerűségekkel és tűzhelymaradványokkal. A padló feletti földből és a padló elbontásából egyaránt sok állatcsont került elő. A padló alatt, már közvetlenül a márgás sziklafelszínre tapad91