Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Római kor

87. Tác (Fejér m.) (XXX). A rendszeres feltárás 25. évében a munkák középpontjában a már korábban megkezdett városfal-kutatás állott. Tisztázva a város É-i kapuját — a korábbi feltételezésektől eltérően egytornyúnak bizonyult — az É-i városfal mintegy 50 m-es szakasza is napvilágot látott, újabb toronnyal együtt. A torony belsejének jár.ószintje is felszínre került. Az elmúlt években talált nyomok alapján folytatódik a DNy-i saroktorony kutatása, amelynek során sikerült meghatározni a város Ny-i falát. Ellentétben a település többi városfal-maradványával, amelyeket a középkorban Székesfehérvár építéséhez teljesen kitermeltek, itt a kőfal alapok megmaradtak. Feltehetőleg a Sárvíz magas vízállása következtében nem tudták a falakat elbontani. Előkerült a város K-re néző kapuja, toronnyal, illetve az Aquincumba vezető út egy szakaszával. A városfalon belüli ásatások legjelentősebb eredménye a decumanus D-i oldalán, a város középpontjában álló diadalív alapjainak felfedezése volt. Rétegviszonyok alapján a III. sz. elejére keltezhető építése. Ez lehetővé teszi, hogy Septimus Severus 202-es gorsiumi látogatása alkalmából emelt üdvözlő feliratot ez építményhez köthessük. A K-i városfalon belüli átvágásban két koracsászárkori lakóház (21-22. sz.) feltárása történt meg, a közelben lévő, IV. sz.-i betöltésű kútaknával együtt. Az É-i városfalnál levő, altalajba vágott, vízszintes aljú, merőleges falú, cölöplyukakkal átvágott gödör szintén háznak tekinthető (23. sz.). A városfalon kívül feltárás folyt all. római tábor területén, ahol sikerült megtalálni a Ny-ra nyíló kaput. A tábor lényegesen nagyobb méretű, mint azt a régebbi kutatások feltételezték. A várostól D-re fekvő II. temetőben végzett ásatás az eddig előkerült sírokat (18) az V. sz. közepére, második felére keltezi. Kutatások kezdődtek a várostól É felé, mintegy 300 m-re, ahol a terepalakulat amphfteatrumra enged következtetni. Az építmény fa szerkezetű lehetett. Az ásatáson munkatársak voltak: Bánki Zsuzsanna, Farkas Zoltán, Fülöp Gyula régészek és Koppán Zsolt restaurátor. Fitz Jenő 88. Tokorcs (Vas m.) (XXXV). Tokorcs község Ny-i határában mélyszántással közel 10000 darab IV. sz.-i kisbronzból álló éremlelet került elő. Az érmek vas szerszámokkal együtt egy vörösréz edényben voltak, malomkővel fedve. A lelőhely közelében IV. sz.-i kerámia, vas salak, patics, tegulatöredékek jeleznek kisebb települést. M edgy es Magdolna 51