Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

rögzíteni. A sávalapozást a XVII. sz.-i sírok több helyen megbolygatták. Több helyen megifgyelhető volt, hogy a román templom padlója színes mázas, rombusz- és négyzetalakú padlótéglákból állt. A magtártemplom D-i oldalán megtaláltuk a kerengő téglából készült É-i falát és épségben megmaradt téglapadlóját. Munkatárs: Kisfaludi Júlia. Valter Ilona 220. Szerencs - Rákóczi vár (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). Az 1981-ben vázolt építéstörténetet tovább finomíthatjuk. A XVI. sz. végi reneszánsz átépítés több fázisát tudjuk már elkülöníteni. Első fázisában készülnek a K-i szárnyakban a reneszánsz ajtó és ablakkeretek, felépül az É-i és D-i teremsor, közöttük földszintes, de kifelé Ny felé magas védőfallal. A két szárny között ma kétszintes traktus két fázisban épül. Az É-i oldalon, még a reneszánsz első fázisában ún. pitvart alakítanak ki — hasonlót a K-i szárnyban ekkor elfalazotthoz. A K-i, D-i és Ny-i tornác faoszlopai kőalapozásra támaszkodtak. A XVII. sz. derekán történt átalakítás semmisíti meg a kőkeretes nyílásokat, boltozza a földszinti helyiségek addig fafödém fedte tereit. Ez az átalakítás is két szakaszra bontható. Az első fázisban a vár nagyobb részének átalakítására kerül sor, míg a második szakaszban csak a D-i oldalon tevékenykednek. Valter Ilona — László Csaba 221. Szirmabesenyő, voít Szirmay kastély (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). A faluban a Szirmay családnak 1696-ban már curiája állt. A mai kastély a szájhagyomány szerint 1737-ben épült. A nagyjából szimmetrikus, T alakú kastélymagot a XVIII. sz. végén megnagyobbították, mai, négy saroktornyos formáját 1820 körül nyerte. Azóta többször is kisebb átalakításokat végeztek rajta. Lővei Pál 222. Tihany, Apátság (Veszprém m.) (XXXVIII.) Az új régészeti kutatás szerint: 1. A kimutatható legkorábbi élet nyoma a XI. sz.-ból származik (kerámia). Ez összhangban áll a monostor 1055. évi alapításával. 2. A monostor É-i és Ny-i oldalával párhuzamosan hat, illetve tíz m-re mesterséges árkot készítettek az Árpád-korban, amely K, illetve D-i irányban lejtett. Az árokból, sáncból és az utóbbin valószínűsíthető sövényből álló 124