Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Őskor

a temető a Duna árterületéből kiemelkedő széles dombháton fekszik. Megfigyelésünk szerint a telepjelenségek a domboldalon és a dombhát DNy-i részén tovább folytatódnak. Az ásatáson részt vett: Tóth Judit és Debiczky Katalin régészhallgató. Endrődi Anna Csákvár (Fejér m.) Lásd 68. sz. 10. Csanytelek - Újhalastó (Csongrád m.) (XXIX). Folytattuk az 1979-ben előkerült birituális szkítakori temető feltárástát. Eddig összesen 8100 m

2 területet kutattunk át. Az ásatás folyamán előkerültek a 176-194. számú sírok. Ezek közül három a neolitikus szakáiháti kultúrába, egy pedig a szarmata korba sorolható. A szkítakori sírok közül említésre méltó egy birituális kettős sír (szórt hamvasztásos és zsugorított). A temetőterületén folytatódik a szakáiháti kultúra településének szélét jelző szórványos jelenségek; házalapárkok, gödrök, cölöplyukak. Az ásatáson részt vettek: Vörös Gabriella, Fári Irén (MFM), Bodnár Katalin,Szabó Géza (JATE). Galántha Márta 11. Csorvás — Külsőmonor (Békés m.) (II). A csatornázással megbolygatott lelőhelyen a csatorna partfalában a klasszikus tiszapolgári kultúra néhány gödrét bontottuk ki. A szabálytalan alaprajzú gödrök leletanyagában a kultúrára jellemző leletanyag került elő. Munkatárs: Goldman György. G. Szénászky Júlia 12. Dévaványa - Barcéi kishaiom (Békés m.) (II). (Azonos az MRT 6. kötetének 3/140. lelőhelyével.) A mezőgazdasági művelés által veszélyeztetett, kisméretű településen 60 m

2-es felületet tártunk fel. A humusz alatt 30-35 cm vastag, kevert kultúrréteg van, amely „Kőrös-kerámiát", paticsdarabokat, állatcsontokat tartalmaz. Ebben a rétegben, 60 cm mélységben egy É-ÉK - D-DNY tájolású, háton fekvő, nyújtott, melléklet nélküli csontváz feküdt. A kultúrrétegből két sekély teknő alakú és két mély, enyhén méhkas alakú gödör mélyedt az altalajba, amelyek szintén a klasszikus Kőröskultúra kerámiáját tartalmazták. Losits Ferenc 11