Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1981. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/35. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1982)

Honfoglaláskor

HONFOGLALÁSKOR (Térképszám: 152-163) Balatonmagyaród — Hídvégpuszta (Zala m.) Lásd 2. sz. Csongrád — Szántó Vörös Csillag Tsz III. üzem (Csongrád m.) Lásd 13. sz. 152. Esztergályoshorváti — Alsóbárándpuszta (Zala m.) (XVI). A Zala folyó töltéseinek megerősítéséhez szükséges föld anyagnyerőhelyén végzett leletmentés során több kor leletanyaga került elő. Rézkori szemétgödrök és árkok, koravaskori szemétgödrök és kerek vermek, továbbá — erősen bolygatott állapotban — sekély mélységű római kori szemétgödrök voltak a településjelenségek. Eddig három későbronzkori urnasírt és öt koracsászárkori hamvasztásos temetkezést tártunk fel. Utóbbiak érdekessége, hogy a sekély mélységbe ásott sír fölé négyszögletes halmot emeltek, mert a sírt négyszögletes árok övezte. A lelőhely legjelentősebb anyaga a IX—X. sz.-i temető, amelyet egészen feltártunk. A pogány rítusú temető 317 sírt tartalmazott. Többségükben Ny-K tájolásúak voltak. Az É-D tájolású sírok egy részét körívben elkerülte a többi temetkezés. Több halottat zsugorított helyzetben temettek el. Három esetben lehetett megfigyelni, hogy valószínűleg büntetésből levágták a bal lábfejet. A síroknak csaknem fele tartalmazott mellékleteket, amelyek alapján a temető a sopronkőhidai és Keszthely-fenékpusztai temetőkkel mutat rokonságot. Az érdekesebb leletek: hat darab pajzs alakú gyűrű, három „frank" palack és három agancs „sótartó". (NYUVIZIG) Munkatársak: Bilkei Irén, Honti Szilvia és Horváth László régészek, Simon Edit restaurátor. Müller Róbert 78