Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1980. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/34. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1981)

Honfoglaláskor

továbbá a bikonikus, szines üveggyöngyökből álló nyakék. Egy kislány sirjában ilyen gyöngyök közé fűzve omega alakú ólomcsüngők kerültek elő. Ugyanebben a sirban volt egy pajzsos fejű, spiráltekercses gyürü is. Ezeket a sirokat a VII. sz. - ra keltezhetjük. Az É-D-i tájolású sirokban a férfiaknál változatos összetételű, gyakran hiányos garnituráju, öntött bronz övveretek díszítették az övet. A női sirok leletei közül pedig említésre méltó egy pár kiszélesedő fejű, öntött bronz karperec, vésett és poncolt díszekkel, továbbá egy apró dudorokkal ellátott, pajzsosan kiszélesedő fejű lemezgyürü. A temető tehát ebben az irányban sem "öregszik", a jól keltezhető leletek itt is IX. századiak. (Ta) Az ásatáson részt vett: Varga Béla (Miskolc), Molnár László technikai tud. munkatárs (Zalaegerszeg), Győry Hedvig, Seleanu Magdaléna, Cseh János egy. hallgatók. Szőke Béla Miklós - Vándor László 127. Zalaszabar - Borjuállás (Zala m. ) (XV). A Kisbalaton rekonstrukciójához kapcsolodo előzetes leletmentés során folytattuk az 1968-1969-ben megismert IX. sz.-i temetőben az ásatást. Ez évben 47 sirt tártunk fel, amelyek négy sorban helyezkednek el. Továbbra is csak a temető K-i szélét ismerjük. A Ny-K tájolású, keresztény ritusu sirokban kevés mellékletet találtunk. A férfi sirok szinte melléklet nélküliek. A női és gyermeksirokból előkerült többtagú rudgyöngyök és a bronz illetve ezüst fülbevalók megerősítették a korábbi keltezést. A temetőt a IX. sz. elején betemetett szemétgödrök fölé telepitették. Több sir a laza feltöltésben megsüllyedt. A telepobjektumokból gazdag kerámia és állatcsontanyag került elő. Említésre érdemesek még a csonteszközök (ár, lyukasztó, simitó), amelyeket a bőrfeldolgozásban használtak. (VIZITERV) A feltáráson részt vett: Bilkei Irén régész, Kőhalmi Béla és Beke Edit restaurátorok. Müller Róbert 128. Zalavár - Vá

r (Zala m. ) (IV). A feltárás 1980-ban a Vársziget É-i részén, az 1973 óta folyamatosan, tervszerű leletmentés alatt álló területekhez csatlakpzva folyt. Ujabb erődítés szakaszokat tisztáztunk, a többszöri átépítést mutató objektumok periódusai a IX-XI. sz. közé datálhatók. A IX. sz. folyamán egy ideig a területet temetőként is használták. A fa-kőkonstrukciós erődítés a legkésőbbi periódusra jellemző, de a 66