Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1980. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/34. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1981)
Magyar közép- és újabbkor
traktus Ny-i, külső oldalához kivántak épiteni egy lépcsőházat, ez azonban nem valósult meg - helyette belső lépcső készült a nagyteremben. Talán ugyanekkor a Ny-i traktust - földszinten és emeleten egyaránt - D felé bővítették, s a végleges főbejárat a bővítmény D-i falába került, felette helyezték el a Mágócsi-cimeres, 1581-ből származó építési táblát. Az igy kialakult kastély földszinti ablakai és ajtajai egyszerű, élszedett ("gótikus") kőkeretekkel voltak ellátva, mig a nagyobb emeleti ablakokat és az ajtókat reneszánsz profilú kőkeretek díszítették. Utóbbiak egy ezidőtájt Zemplén, Szabolcs és Szatmár megyékben (Szerencs, Borsi /ma Borsa, Szlovákia/, Kisvárda, Vaja, Csenger stb.) tevékenykedő, hegyaljai riolittufából dolgozó kőfaragócsoport munkái. Ezeket nem a helyszínen faragták, s a korábban megépített "önhordó" szerkezetbe egyértelműen később helyezték el. Az épületet kivül festett sarokarmirozás díszítette. 1591-ben a kastély visszakerült az Alaghiak kezére, akik a század végén D-i sarkaihoz egy-egy sokszögű, agrafittós pártázattál díszített, téglából kialakított keretezésü, timpaninos re neszánsz ablakokkal megvilágított építményt ("tornyot") építettek. Ugyanekkor az addig ismeretlen védelmi berendezéssel ellátott (természetes vízfolyások, esetleg palánk) kastélyt szabálytalan négyszögű övezőfallal vették körül, melynek sarkain kerek tornyok álltak, D-en pedig farkasvermes kapuépitmény volt. A kastélytól D-re helyezkedett el a majorsági udvar, melynek több, később elbontott építményét is feltártuk. 1631-től 1945-ig a kastély a Sennyei-család tulajdonában volt. Ez idő alatt számos átalakításra, korszerűsítésre került sor, melyek során elpusztult a XVI. sz. -i nyiláskeretezések túlnyomó többsége, a kandallók, eredeti födémek, s a külső és belső nyilásrendszer is lényegesen megváltozott. Kiépítették az ÉNy-i sarkot, a nagyméretű angolpark kialakításával kapcsolatban elbontották az övezőfal D-i oldalát. A feltárások során jelentős mennyiségű régészeti leletanyag került napvilágra. Különösen jelentős a kályhacsempe anyag, mely jellegét és fő típusait tekintve megegyezik a környékről (Sárospatak, Füzér, Kisvárda) ismert hasonló anyaggal, kiemelkedők az igen változatos habán jellegű darabok. A kastély helyreállítása jelenleg folyik. (OMF) Juan Cabello - Feld István Péc s - Jakabhegy (Baranya m.) Lásd 142/2. sz. 109
