Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1980. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/34. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1981)
Magyar közép- és újabbkor
A háromhajós templom D-i oldalán folytattuk az előző években megkezdett periódus kutatást. Ezen a részen a XIV. sz.-i szint alatt a D-i mellékhajó falához csatlakozóan kerültek elő támpillérrel erősitett falrészletek. A D-i mellékhajó K-i folytatásában pedig egy nagyobb, négyzet alaprajzú helyiség alapfalainak maradványát tártuk fel, amelynek É-i fala a szentély jelenlegi fala alá húzódik. A korai periódus falmaradványai egy nagyobb kiterjedésű XI-XII. sz. -i épületre engednek következtetni. A korai falak körüli török-kori beásásokból nagyszámú bosnyák és török leletanyag - elsősorban kerámia - került elő. A keritőfal és a szentély közötti területet kutatóárkokkal átvizsgáltuk, de ott sem épületmaradványokat, sem pedig településnyomokat nem találtunk. (Ta) Munkatárs: G. Sándor Mária. Gerő Győző Monoszl ó (Veszprém m.) Lásd 140. sz. 176. Mosonmagyaróvár, Cselley-há z (Győr-Sopron m. ) (XIX). A műemléképület helyreállitási munkái során a XVI. sz. ban épült konyhahelyiség É-i fala alatt 3, 5 m mélyre lenyúló kut gödre került elő, alján négyzet alakú gerenda ácsolattal. A belekerült edénytöredékek alapján még még az Anjou-kori épülethez tartozott, s később a XV. sz. -ban is használatban volt. (Ta) Pusztai Rezső Opusztaszer (Csongrád m.) Lásd 141. sz. 177. Őriszentpéter - rk. templo m (Vas m.) Folytattuk és befejeztük a templom 1979-ben elkezdett kutatását. Az É-i oldalon feltártuk egy gótikus sirkápolna alapjait, amely egy falazott boltozott sirt vett körül, és a gótikus sekrestye falával egybeépült. A sirkápolna dongaboltozatának lenyomatát az É-i hajófalon már az elmúlt évben megfigyeltük. Tisztázódott, hogy a mai É-i karzatfeljáró a későgótikus bövités idején, a XV. sz. végén készült. A románkori karzatfeljáró a templombelsőben, az E-i hajófalba bekötött falépcsőkön vezetett. Ennek gerendafészkét az E-i hajófalban megtaláltuk. Egy kutatóárokkal átvágtuk a templomot körbevevő castellumot, mellyel meghatároztuk a sáncok szerkezetét, az árok 107
