Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1979. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/33. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1980)

Árpád-kor

Bélát. A XV. sz. -ban kelet felé mégegyszer akkorára növelték a templomot, félköríves gótikus szentélyt és az É-i oldalra sekrestyét építettek. E periódusnak minden részlete ránk maradt. A XVI. sz. -ban erődítést emeltek köréje, a török ellen kiépített várrendszer egyik láncszeme volt. A templomtól D-DK-re a domboldalban kivehetők a törökkori huszárvár sáncai. A XVII. sz.-tói 1732-ig református kézen volt az épület, e korból származik a templombelső újrafestése, amikor bibliai idézeteket, zsoltárszöveget festettek a falra. Ezen kivül csak néhány jelentéktelen barokk átalakítás nyomait rögzítettük és az 1929-es tatarozás okozta átalakításokat. (OMF) Munkatársak: László Csaba és Marx Mária, István Mária, Laszlovszky József, Siklódi Csilla egy. hallgatók. Valter Ilona 141. Panyola-Remetehá

t (Szabolcs-Szatmár m.) (XXIV). A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság bejelentésére és töltéserőditő munkáival egyidőben a fenti határ részben középkori falu és templomának leletmentésére került sor. Az oklevelekben Remetének nevezett település a XIII. sz. -ban jött létre a Tisza árteréből kiemelkedő dombháton, melynek legmagasabb pontján építették a század végén egyhajós, egyenes szentélyzáródású 14,2 x 7,2 m-es mázas téglákkal díszített templomát. A templom É-i oldalához 3,5x5 m-es sarkain támpillérekkel ellátott sekrestye csatlakozott. Csak itt, illetve a szentély K-i falában találtuk meg az alapozás kőanyagát, a többi helyen a falak kitermelésével még az alapozási árkokat is erősen megbolygatták. Mindössze egyetlen épségben maradt sirt tárhattunk fel, a templom tengelyére merőlegesen, a diadalív előtt anya és két gyermeke sirját, melyben egy bronz ruhakapocs volt a melléklet. A település templom körüli részét a földkitermeléskor elhordták, két Árpád-kori ház töredéke látott napvilágot közvetlenül a töltés előtti vizesárok oldalában, a falu többi része a bolygatatlan, szántóföldi művelésre használt területen észlelhető. A települést a XV. sz. folyamán hagyták el, templomának falait és a templom körüli temetőt egészen az I. világháborúig folyamatosan bolygatták illetve kitermelték, erre nagyszámú a nagyméretű "kincskereső" gödör, beásás utalt, s erről tanúskodtak a korábban itt gazdálkodók elbeszélései is. (Ta) Munkatársak: Pappné Kurucz Katalin, Papp Sándor mérnök. Németh Péter 82 i