Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1979. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/33. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1980)

Római kor

57/18. Budapest III. Kaszás-dűl

ő (V). A feltárás az 1977. évi szondázó jellegű kutatás folytatása volt a III. Kazal u. E-i része és Aquincum Polgárváros D-i fala közti szántóterületen. A munkát a Fővárosi Tanács pénzügyi fedezetéből a Lakóterv kérésére végeztük, az itt épitendő uj lakótelep részére adatszolgáltatás céljából. Ezen a területen egyszintes lakóházak épitését tervezik, közöttük az itt előkerült régészeti objektumok romterületszerü bemutatását. Már az 1977-es ásatáson előkerült itt egy római kőépület, melynek feltárását, kiterjedésének meghatározását szándékoztunk elvégezni ebben az évben, valamint az egész terület római kori beépitettségét kivántuk tisztázni. A 3 hónapos feltárás során sikerült megállapítanunk,hogy a terület lazán beépitett volt, E-i és D-i részén egyaránt magazinszerü épületeket találtunk, igen leromlott állapotú falakkal. Az épületek É-D-i és K-Ny-i irányú kövezett utak mellett helyezkedtek el, agyagba rakott kőfalazásuak voltak, néhol halszálkás technikával készültek. Az ásatás során sikerült tisztáznunk, hogy a település Ny-i határa az egykori Aranyhegyi árok ma már feltöltött medre volt, É-on a későrómai időkben elérte a D-i városfalat, K-en pedig 2 negativ kutatóárok jelölte ki a határt. Déli beépitettsége a mai Kazal u. -ig terjedt. A feltárást 1980-ban is folytatni kivánjuk, ennek célja a település és a városfal viszonyának tisztázása lesz. Az egyik római épületrészben nyújtott csontvázas, kőlapokból összeállított római sirt találtunk. A leletanyag tanúsága szerint ezen a területen a legkorábbi nyomok Trajanus korából származnak, zömében a II. sz. vége - III. sz. első harmada, de későrómai, sőt későavar-kori szórványos kerámialeletek is előkerültek a feltárás során. Pető Mária 57/19. Budapest III. Bécsi ut 166

. , a volt Victoria téglagyár környéke (V). A Fehéregyházát célzó kutatások során Aquincum egyik legkorábbi temetője került elő, melynek eddig 29 sirját tártuk fel. Ritusuk urnás és szórthamvas, előbbi ritkább, mellékleteik viszonylag gazdagnak mondhatók (bronzedények, aranyékszerek, nagy bronzveretes scrinium stb. ) és nem vagy alig bolygatottak. C. Valerius, P. Macer Verus, Caecilius Quintus "in situ" előkerült «irköve a II. sz. első felére keltezhető, a mellékletek többsége szintén, sőt némelyik az I - II. sz. fordulóján kerülhetett sirba. (BTM) Topái Judit 38