Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)

Római kor

lyülő fütőcsatornák és az apró leletanyag jelzi e korszakot. Az E-i oldalon vastagfalu, jóminőségü te razzopadlós épület sarka nyúlik az ásatási területbe, amelyet a későrómai korban biztosan használtak. Az V-VI. sz. folyamán folyamatosan lakott az erőd területe. Az erődfalon kivül vastag hulladékréteg keletkezett. Belül szárazon rakott kő alapfalu, többhelyiséges épületet és cölöpszerkezetü magtárat találtunk (éget árpa, buza, borsó, köles és egyéb magvakkal). Ezek az épületek közvetlenül az erődfalhoz simultak. A padlószinten, feltöltési és pusztulási rétegekben a nagyszámú koranépvándorláskori edénytöredékek (polírozott felületü és besimitott diszü edénytöredékek, virágcserépalaku tálak, élesen hasasodó edények, hullámvonalkötegdiszü tárolóedények, dörzstál-töredékek, feltűnően kevés mázas kerámia) mellett feltűnő volt a békés polgári lakosságot jelző tipikusan női munkaeszközök és diszek (orsógombok, csontfésük, hajtűk, gyöngyszemek, agancs amulett) dominálása. A terület belsejében kemény, kavicsos járószintet (utat?) és különböző rendeltetésű gödröket tártunk fel (egyik tapasztott oldalú veremben egyebek között ép kézzelformált bögrék feküdtek). Az E-i részen lévő későrómai épület ekkor még állt. Az erődfal további lepusztulása és fölötte fekete, leletszegény réteg lerakódása jelzi e periódus végét. A VI-IX. sz. leletanyaga teljesen hiányzik, a kontinuitás megszakad. Az első, már honfoglalás utáni objektum egy félig földbemélyitett cölöpszerkezetü épület, feltöltésében nagyszámú X. sz. -i grafitos kerámia és néhány egyéb (pl. körpecsétlós diszü) töredék volt. Ezt követi egy igen nagyméretű cölöpszerkezetü építmény. Erősen földbemélyitett központi része 7 m széles, ehhez D felől rézsüs lejáró, E felől 2 m-rel magasabban ujabb szint tartozott. A nagy gödör mindkét oldalán sürün hatalmas cölöplyukak sorakoztak. Cölöpök voltak a gödör tengelyében, a lejáró két oldalán és a D-i magasabb rész mellett is. Az építmény hosszát nem állapíthattuk meg (16 m-es szakaszt tártunk fel, de a jellegzetes homokos betöltés az egész telek hosszában, legalább 45 m-en át követhető volt). Alján teknőszerü sötét betöltéséből néhány apró hullámvonalas edénytöredék mellett nálunk szokatlan profilú szükszáju hullámvonal és vonalkötegdiszes edény összetartozó darabjai kerültek elő, aminek alapján (feltételesen) a X. század végére keltezzük. Az épület földbemélyedő részét egynemű sárga homokkal töltötték fel. E fölé még egy földréteg került, majd vízszintesen lefektetett, egymást keresztező gerendákból felépített, a ko45