Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)

Magyar közép- és újabbkor

Több helyen sikerült a falak belső szintjét, valamint az alapozások mélységét meghatározni. A középkori kolostor e traktusának alaprajza - melyet azonban délről ugyancsak a városfal határol ma is - eltérő volt a későbbi épület alaprajzától. A helyiségsor betöltéséből nagymennyiségi török és törökkori kerámia, valamint vastárgyak kerültek elő. (OMF) A leletmentésben részt vett: László Csaba egyetemi hallgató. G. Sándor Mária 215./l. Sopron, Kányaszurdo

k (Győr-Sopron m. ) (XXIX). A Magyarfalva, korábban Harka község határa felé eső kányaszurdoki vassalak lelőhelyet századunk elején Reiter Mihály harkai gazda fedezte fel. A későbbiekben tartották római korinak, Hallstatt vagy La Tene korinak, későközépkorinak a kohászati szakírók. 1959-ben Nováki Gyula végzett itt próbaásatást. Most újra vallatóra fogtuk a lelőhelyet, mivel itt találtak olyan nagy hasított vasbucákat, amilyeneket Szalacskáról, a Hévizi tóból és Keszthely-Fenékpusztáról is ismerünk. Három 4-4 m átmérőjű salakhalmot tártunk fel. Szokásos agyagmellfalazatok kerültek elő 35 cm átmérőkkel, beágyazott agyagfujtatócsövekkel. Három kohómaradványt tártunk fel, amelyekből csak a medence és a kifolyt salak maradt meg. A medence átmérője: 35-50 cm. A kohó fala kőből volt épitve és agyaggal tapasztották. A kohók a salakhalmok szélétől 1 méternyire kerültek elő. Közelükben a sok vasércen, agyagfuvócsövön kivül más lelet alig volt. Néhány tegula- és imbrex töredék mellett 3 darab rómainak meghatározható edénytöredék az egész leletanyag. A patak másik partján, a kohóktól 30-40 méternyire római téglaégető kemencék romjai találhatók. így a töredékes római emlékek későbbi idekerülésével is számolni kell. A kohók tehát semmiképpen nem kelták, hanem későbbiek. Tipológiai alapon Ítélve korai középkoriak. Az ásatási területet a MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének mérnökei geoelektromos mérésekkel végigvizsgálták. A felszínen nem látható salakhalmok - amelyeket az erős erózió következtében agyagréteg borított be - kisebb ellenállásuk alapján jól kimutathatók voltak. (TA) Munkatársak: Verő József és Holló Lajos mérnökök. Gömöri János 134