Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)
Magyar közép- és újabbkor
bolygattak meg. Leletmentésünkkor feltártuk a templomot. Szögletes szentélyzáródású, egyhajós, kis alapterületű templom volt. (TA) Goldman György 203. Mosonmagyaróvár - Vá r (Győr-Sopron m. ) (XIX). A vár sáncába épitett kapufolyosó műemléki helyreállításához végeztem kutatást. Sikerült megállapítanom azt, hogy a kapufolyosó eredetileg a belső várépület irányában folytatódott. A folyosó keleti fala 2 m szélességben további 7,5 m hosszúságban húzódott, majd tompaszögben megtörve ujabb 2 m-es szakaszon 3 m szélességűvé bővült. Ezt a falat a jelenlegi járószintig bontották el. Ugyanakkor meg lehetett állapítani azt is, hogy itt két ülőfülke volt, melyek a meglévőkkel együttesen 5 kőkeretes fülkéből álló sort képeztek. A nyugati oldalon a kapufolyosó boltozatának elvégződésénél élszedett kvade rkövekből rakott falsarkot találtunk. Itt a folyosó fala szintén nem végződött el, hanem nyugati irányban 6 m hosszan enyhe ivben kifelé haladt, majd tompaszögben megtörve további 10 m hosszúságban egyenesen folytatódott. A félköríves . falszakaszon egy, az északi irányú falon három kőkeretes ülőfülkéből álló sort találtunk. A nyugati részen feltárt fal szélessége 3 méter, legmagasabb részén 3 m, legelpusztultabb északi végénél 110 cm volt. Az eredeti kapunyilás a csatlakozó feltárt falszakaszok végénél 6 m széles volt. Az előző állapottal szemben az eredeti kapunyilás a belső várépület DK-i saroktornya mellett feltárt XV. századi kapu felé irányult. A várkapu-folyosó műemléki helyreállítása a felkutatott falak kiegészítésével és bemutatásával történt meg. A helyreállítási munka sürgőssége miatt nem nyilt lehetőség ásatásra. Ennek hiányában csak nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy az előkerült rendkívül széles (3 m) falak időben megelőzik a gótikus várkapu-folyosót. Ugyanis a kapufolyosó ásatásakor Tomka Péter a járószint alá 80 cm-re lebontott tompaszögben törő falsarkot talált, alaprajzilag öszszefügg a nyugati részen feltárt több méter magasságban álló falakkal. Ezek együttesen egy hatszögletes torony részletét mutatják, melynek belső alapterülete 10 x 6 m nagyságú volt. A falak vastagsága és a helyiség belső mérete megfelel az Árpádkorból ismert lakótornyokénak. Nagy a valószínűsége annak, hogy a sejthető lakótorony azonos azzal a várral, melyet a tatárjárást követően Óvári Konrád emelt és 1290-ben elpusztult. 124
