Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)
Magyar közép- és újabbkor
Dobo z (Békés m. ) Lásd 144. sz. 188. Dunavarsány - II. ker. Sport u . (Pest m. ) (XLIV). Az utca fölött, töle D-re húzódó homokdombon évekkel ezelőtt nyitott homokbányában az idők folyamán középkori sirok kerültek elő. A lelőhely területén a Petőfi tsz lakótelepet épitett. Beruházást megelőző feltárásunk célja az volt, hogy a temető területét lehatároljuk, a templomot megkeressük és a falu helyét is megállapítsuk, vagyis hogy a házak épitését leletmentésekkel már ne akadályozzuk. A kutatás eredményei: a többrétegű temető egy 40 x 60 m-es területen helyezkedik el, többszáz sir van itt. A középpontban egy kb 8 x 10 m-es nagyságú helyen sirokat nem találtunk, ellenben rengeteg omladékot, követ, maltertörmeléket, téglát, közöttük egy római feliratos oltárkövet, s szarkofágtetődarabokat. Falak nem kerültek elő, csupán egy 6-7 m hosszú, átlagosan 1,5 m széles É-D-i irányban húzódó törmelékes-köves sáv, közvetlenül a homok fölött, a sirmentes terület Ny-i részén. Azt kell föltételeznünk, hogy a templom köveit az alapokig és még azon tul is kitermelték ezen a kőben szegény vidéken a török háborúk utáni ujjáépitéskor. Ugyanilyen okból kerültek át a Dunántulról a római kőemlékek a templom építésekor. A temető ENy-i részén egy szelvényben 38 sirt tártunk föl, melyek igen zsúfoltan, egymás hegyén-hátán helyezkedtek el. A sirok zöme melléklet nélküli volt, néhányban azonban igen szép ruhadiszeket találtunk: egy gyermeksirban gótikus növényi mintákkal diszitett veretekkel ellátott bőröv és piros gyöngyfüzérből, Anjouliliomos bronz korongokból álló párta volt. Egy másik gyermeksirban a koponya körül fonott bőrből és apró zöld és fehér gyöngyökből készült füzérből összeállitott párta volt, amelyet nedves gipszpólya segitségével sikerült in situ fölvenni és később a koponyán konzerválni. A feltételezett templom helyén az egyik kutatóárokból az omladékból szórvány ezüstpénz: valószinüleg II. András ezüst obulusa került elő. A föntiek szerint a templom és a temető már a XIII. sz. -ban létezett, bár a feltárt temetőrész keltezése egyértelműen XIV. sz. A kevés szórványos cserépanyag is a XIII-XIV. sz. -ra utal. (TA) Munkatárs: T. Maróti Éva volt. Tettamanti Sarolta 116
