Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1977. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/31. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1978)

Árpád-kor

A Szent István-kori templom elbontása és az uj nagyobb templomnak az épitése a XII. század első felében történt. Az egyenes záródású majdnem négyzetes szentélyhez, téglalap alakú hajó csatlakozik. A felmenő falak átlagos vastagsága 0,8 m. A szentély belmérete: 5 x 4, 55 m. A hajó belmérete: szélessége 7,8 m. A szentély padozata megemelt volt, a hajóból valószinü 3 lépcsőfok vitt fel a szentélybe. - A hajófalak és a szentély falak csatlakozásánál kialakult szögletben, jobb és baloldalt egy-egy mellékoltár állt, amelyeknek a maradványait részben megtaláltuk. A templom D-i oldalához a XII. században esperesi lakóházat emeltek. Idén összesen 34 sirt tártunk fel (az eddig feltárt sirok száma: 178). A sirok zöme a K-i apszisfal, illetve az esperesi ház K-i végfala előtti területen volt. A legjele-ntősebb sir a templom DK-i sarkánál került elő, amely a mellékletek alapján főesperesi sir volt. A ládaalaku koporsóban eltemetett pap jobb kezénél egy 6,1 cm, közepén görögkereszttel diszitett patenát, bal kezénél 8 cm magas áldozókelyhet találtunk (mindkét tárgy valószinü ólomból készült). Közel ehhez a sirhoz találtunk egy váz derekán olyan 1 cm széles vasövet, amely valószinü cilicium volt. (TKFA) Munkatársak: Gróh Dániel, Miklós Zsuzsanna, Berkes Péter egy. hallgatók, valamint Sándorfi György. Soproni Sándor - Szőke Mátyás 92