Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1976. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/30. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1977)

Árpád-kor

A főhajó közepén, a déli bejárathoz közel megtaláltuk a népoltár funkcióját betöltő Szent Kereszt oltár alapját. Ezáltal lehetővé válik a bencés templom liturgiái rendszerének meghatározása. Elválasztható a szentély, a Szent Kereszt oltárig tartó szerzetesi kórus. Ebben a vonalban egy szentélyrekesztő zárta el a szerzetesi kórust a templom többi részétől, ahová a fel nem szentelt szerzetesek és a hivek is bemehettek. Az északi és a déli mellékhajó keleti végében egy-egy középkori oltár alapját találtuk. A H. Vladár Ágnes által végzett falkutatással megfigyelhetővé vált, hogy az északi torony és a hajó falai vakolt sikkal elválnak egymástól. Ugyanezt az alapozásban is megfigyelhettük. A belső régészeti kutatással az is megfigyelhető volt, hogy a két pillérsort egybefüggően alapozták le. Mégsem gondolhatunk arra, hogy egyhajós templom épült eredetileg, mert belül a román padlószint ráfut a pillérsor alatti alapfalra. A templom külső ÉNy-i sarkánál ásott kutatóárokban fenékbélyeges Árpád-kori cseréppel keltezett égésréteg megtalálható az északi hajó és a pillérsor alapja alatt egyaránt. Ugyanitt egy korábbi, kiszedett fal nyomát is megfigyelhettük. A kutatásnál jellegzetes románkori épitési technikát figyeltünk meg. A szabálytalan mészkövekből, gyenge habarcsba rakott alapozás fölött, két kiegyenlítő téglasor jelzi a padlószintet (románkori padló!). E fölött a nagy méretükváderekből álló, sorkezdő felmenő fal figyelhető meg akkor is, ha kvádersor fölött téglából folytatódik a felmenő fal. Ez a jellegzetes technika az épület minden részleténél megfigyelhető, és ez is azt mutatja, hogy épitési fáziseltolódással magyarázható a tornyok és a hajók falelválása. A templom belső falait kváderekből és téglából váltakozva rakták. Ebben különösebb rendszer nem figyelhető meg. A XIII. század végén, a második (1285-ös) tatárjáráskor elpusztult a monostor és megrongálódott a templom. A teljes északi hajófalat és a nyugati fal egy részét ujjáépitették, a belső padlószintet kiegyenlitve alakitották ki a gótikus járószintet. Nagyobb átalakitás történt a XVI. század második felében, amikor a református egyház kezébe került a templom. Az uj liturgia szerint, a padok elhelyezésére lefaragták a pillérek féloszlopait. Megemelték a szintet, és egységes agyagtapasztásos padlót kapott a templom. Az 1755-ös égés után is emelkedett a padlószint. Lepusztult az északi torony felső szintje. Ekkor alakult ki a templom mai épitészeti formája. 43