Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1975. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/29. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1976)

Rómaikor

53/38. Pók u

. Posta kábelfektetés közben É-D-i irányú, sima kőlapokkal bélelt és fedett csatorna került elő. A csatorna beimérete 88 cm volt, valószínűleg az aquincumi rommezőben látható É-D-i irányú nagy csatornához tartozik ez a szakasz. (BTM) R. Pető Mária 53/39. Pók u. -Szentendrei ut sarok

. Az aquincumi polgárváros E-i kapujának romjait 1947-ben Szilágyi János tárta fel. Eredményeit a Bud. Rég. 15/1950. kötetében jelentette meg. Az M 11-es ut bővítése kapcsán a Budapesti Müemlékfelügyelöség a városkapu romjainak bemutatása céljából műemléki tervet készíttetett, a meglevő dokumentáció alapján. Az útépítés földmunkáira 1975-ben került sor, a Budapesti Történeti Muzeum régészeti megfigyelése mellett. A romok újbóli kiszabadítása során kitűnt, hogy a IV. században épült városkapu tornyainak alapfalai a feltárásuk óta eltelt 30 év .alatt teljesen elpusztultak, eltűntek. Csupán a vízvezeték pillérének a helyét és a városfal alapozásának a nyomait azonosíthattuk a hitelesítő ásatással. A késöcsászárkori rétegek alatt azonban érintetlenül megmaradtak olyan koracsászárkori rétegek, amelyeket a korábbi régészeti ásatások sem érintettek. Ebben a mélységben váratlanul három K-Ny-i irányú vizesárok mutatkozott a nyers agyagos talajba vágva, kettőhöz kőfal, a harmadikhoz csupán palánkszerkezet tartozott. A IV. sz. első felében az utolsó vizesárkot is betömték, s egy hatalmas, kőlapokkal fedett, falazott ENy-DK-i irányú vizgyüjtőcsatornát vezettek el felette. A legkésőbbi 7 m széles, KNy-i irányú ut ugyancsak a feltöltött vizesárok szegélyére került. A megfigyelések szerint a korábbi és a későbbi városkapu helye nem tartható azonosnak. (BTM) Póczy Klára 53/40. Szentendrei ut

. Az M 11-es program keretében az Aquaeductus egy szakaszát tártuk fel kisebb megszakítással, az aquincumi HÉV megállótól D-re levő 9 pillért, mint a munkaközösség tagja. A területen már korábban történt ásatás és felmérés, ezért részint hitele sités volt az ásatás célja, másrészt a műemléki bemutatás céljából kutattunk a vízvezeték egész vonalán. A pillérek feltárásánál több ponton elértük az alapozási mélységet, -280 cm a mai felszín alatt, több eredeti helyéről eltolódott pillércsonkot is lokalizálhattunk., Az egye s pilléralapozások egymástól 3 m-re voltak, köztük Ny-i és K-i oldalon is 50 cm széles, É-D-i irányú összekötőfalakat találtunk. Az általam 7. és 8. pillérnek nevezett ot jektum között egy kő és egy téglacsatorna volt, 34