Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1975. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/29. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1976)

Őskor

volt. Ennek érdekében K-i, Ny-i és É-i irányban 3 felülettel (VI-VII. és VIII. blokk) bővitettük az 1973-74. évi ásatási felszint. A talajmüveléstől és újkori bolygatásoktól erősen roncsolt későbronzkori, 9. épitési szint áttörése után elértük a középső, majd kora-gyulávársándi horizont 8. és 7. épitési réteg házszintjét. Teljesen feltártuk a korábbi években már részlegesen feltárt két gyulavarsándi lakóházat, melyek közül a 3. épitési szintben levő szelemengerendás, cölöpkonstrukciós nagyméretű lakóház bizonyult különösen érdekesnek. A ház döngölt agyagpadlóját faltól falig gyékény szőnyeg fedte, a házon belül tűzhelyet nem találtunk. A padlót fedő vörösre égett paticsomladék kilószám tartalmazott égett gabonamagvakat. Feltevésünk szerint az épület nem lakóház, hanem inkább magtárépület lehetett. A bronzkori és rézkori teleprétegeket egymástól egy kb. 25 cm vastag, steril őshumusz-réteg választotta el. Ez a humuszpad egy telepmentes időszak jelzője olyan lakatlan periódusban képződött, amikor a halmok felszínét benőtte a növényzet és a felszínt elhumu szo sitotta. A tiszapolgári teleprétegek együttes vastagsága meghaladta az 1 m-t. A rétegsor felső harmadában házat nem találtunk, csupán nyíltszíni telepjelenségeket, tűzhelyeket, gödröket (6. épitési szint). A korarézkori rétegsor legalján sárga döngölt agyagpadlóju, sövényfalu ház került feltárásra (5. épitési szint). A rézkori rétegeket az ujkőkori rétegektől elválasztó réteg steril őshumusz. A tiszai záróomladék áttörése után (4. épitési réteg) elértük a kora tiszai, áldozati együtteses lakóház szintjét, majd feltártuk a 12x6 m-es lakóház 3. megújítási szintjét (3. épitési szint). A házomladék néhány ujabb kultikus rendeltetésű tárgyat, emberi lábakon álló edények töredékeit és egy kimetszett, meanderdiszü, 4 emberi lábon álló oltárt eredményezett. Hegedűs Katalin 2?