Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

Honfoglaláskor

- 89 leleteiből Ítélve a bal szárnyra vagy a rangos ur kiséretének egyszerűbb tagjai kerültek, vagy a temetőnek e szakasza korban későbbi a többi résznél. A temetőt több nemzedéken át telepitették,mivei a feldúlt részen a X. sz. utolsó harmadára keltezhető szablyakardot is találtak. A szabolcsi vár környékén talált feltűnően rangos sir megerősiti, hogy a földvár a X.sz.-ban fontos magyar központ volt. A sir rangjelző tárgyai azonos műhelyből valók a geszterédi és tarcali szablyával, valamint a tarcali tarsolylemezzel és köntösdiszekkel; nyilván a szabolcsi vár központi műhelyében készültek. A szablya arany markolatvége és ötvösmüvü koptatója a geszterédinél is közelebbi rokona a bécsi, un.Attila-kard diszitményeinek. A csak ezen az országrészen előkerülő párhuzamok birtokában feltételezhetjük, hogy a bécsi szablya eredetileg a trónvárományosnak, azaz az ifjabb fejedelemnek, a nyiri-bihari dukátus e korban Szabolcsban udvart tartó urának méltóságjelvénye lehetett. A halotti arclepel nálunk mindeddig páratlan arany szem- és szájlemeze a Káma-vidéki permi-finnség köréből, ill. az egykori Magna Hungniia /Baskiria/ területéről ismert. Munkatársak: Németh Péter, Bánó Attila, Dienes Istvánná; a műszeres kutatást Horváth Béla segitette. /Lm / Dienes István 130. Szeged, Csongrádi u

t /Csongrád m.//XXXII/. Mult évi mentő ásatásunkat folytatva, ujabb öt szarmata sirt /edények, kések, fibulák, karneol-, kalcedonés pasztagyöngyök, un. roxolán csatok/ és négy X.sz.-i magyar sirt tártunk fel. Az utóbbiakból hajkarikák, pásztorkészség, gyöngyök és lószerszám került elő.