Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

Rómaikor

- 45 Kórház u. 7. s

z. alatt, az uj 209/b jelű épület Duna felőli oldalán, a régészeti feltárások felszinre hozták az aquincumi legióstábor K-i kapujának romjait. Az épitmény alapterülete 30 x 15 m. A kapu mindkét oldalát egy-egy nyolcszögletű torony védte, az É-i torony burkolatából három sor kváder látható az eredeti helyén. A kapunak .három, feltehetően boltives átjárója közül a középső 4,5 m széles volt, ez a kocsiforgalom részére készült: É-on és D-en keskenyebb átjárók a személyforgalmat szolgálták. A kapunál kereszteződött a tábor K-Ny-i főutcája /via praetoria/ a táborfalat szegélyező és itt É-D-i irányban futó via sagularis-szal. Jelentős részletek maradtak meg mindkét ut bekövezéséből. A kapu felmenő falai a rómaikori járószint fölött átlag 1/2 m magasságig maradtak meg, a maga idejében monumentális épitményt a IV. sz. végén tervszerűen bontották le. Kőanyagát ugyanekkor a közvetlen környezetében elplanirozták, feltöltésként használták. Az értékes faragványok egy része újra felszinre került az ásatások következtében. Több mint 50 kisebb-nagyobb töredék közé párkányok, boltivtöredékek, pillérfők, oszloplábon figurális diszü és növényi ornamentikáju reliefek sorolhatók. Segítségükkel az egyik átjárót megközelítő pontossággal lehet rekonstruálni. A táborkapu belső oldaláról feltehetően eredeti helyről való mérföldkő töredéke, kopott felületén nehezen betűzhető ki a többsoros felirat, amely szerint a kőoszlopot a III.sz.-ban állították fel a tábor kapujában. A római kapu félig-meddig elbontott kapualjában a középkorban műhelyt rendeztek be; kemence anyagtároló verem, kut, gabonatároló verem, őrlőhely került elő, melyet a XIII.sz.-tói használtak. A műhelyt a XV.sz.fo-